Bendetz Móric tanulmánya Ady kézírásáról

Bendetz Móric grafológiai témájú művei sorában utolsóként került kiadásra a Grafológiai tanulmányok. Előbb számozott füzetenként, majd 1940-ben már egybekötve jelent meg. A 3. számú füzet tartalmazza Ady Endre jellemrajza kézírása alapján c. tanulmányát.

Ady Endre kézírásait eredetiben is volt alkalma megfigyelni Bendetznek, és a költőről szóló könyvekben is találhatók hasonmások. 11 írásminta került ebbe a tanulmányba. Akad köztük ifjúkori, versfogalmazvány, levélrészlet, és a betegséggel vívódó Ady írásos produktuma is.
Bendetz előbb általános jellemrajzot készített a kézírások alapján, majd az Adyról ismert tényekkel és vizsgálódásokkal vetette össze azt.
Az elfogulatlan és mértéktartó munka szerzője így vallott munkájának céljáról: „Nem is Adyt vizsgálom csupán. A grafológia erejét mérem, az íráslélektan tudományos értékét teszem próbára, hogy mennyit vagyunk képesek meglátni, tisztán a kézírásban való kifejeződését alapul véve mindabból, amit eddig Adyról kifürkésztek és ez alapon tudunk-e valamit hozzáadni ehhez a képhez. Erre a kísérletre pedig Ady titokzatos és sokat vitatott alakja különösen alkalmas.”
S milyen eredményre jutott? Íme: „De a rendkívüli költői nagyság végső magyarázatával a grafológia is, mint minden más kutatás, adós marad. Ady marad az, aminek magát vallotta: »Észak-fok, titok, idegenség.«”

Ady grafológiás barátja: dr. Kanitz

A budapesti illetőségű Dr. Kanitz Henrik (1879–1910) klinikai tanársegédként 1904-ben került Kolozsvárra. 1910 nyarán megszerezte magántanári címét, s ugyanazon nyár végén már temették a fiatal bőrgyógyászt.

Ady Endre gyógykezelésre érkezett 1909 nyarán Kolozsvárra, ahol orvosa és barátja dr. Lukács Hugó (1875–1939) ideggyógyász várta. Július végén engedélyeztek a költőnek egy látogatást Nagyváradra és Püspökfürdőre. Ez alkalommal a társaságban voltak Ady olyan kiváló barátai, mint a jogász Somló Bódog (1873–1920) vagy a matematikus Fejér Lipót (1880 –1959) is.

Középen Kanitz Henrik 

Ady és Fejér Lipót (ülnek) 

Püspökfürdő, 1909. júl.

(csoportkép részlete)

Erről a kirándulásról tett említést Scheiber Sándor (1913–1985) az Irodalomtörténeti Közleményekben 1960-ban megjelent Ady Endre és Fejér Lipót c. írásában. S ebben Nagy Mihály nagyváradi ügyvédnek az eseményről beszámoló leveléből is közöl részletet, melynek egyik mondata különösen érdekes: [Ady] „Dr. Kanitz Henriktől pedig a grafológiát kérte számon, és azt követelte, hogy egy pár betűjéből, amelyet ráírt egy szívbelimnek küldött levelezőlapra: 'Ismeretlenül is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel: Ady Endre' — olvassa ki múltját, jelenjét és jövőjét.”
Mindezek alapján feltételezhető, hogy Dr. Kanitz Henrik kacérkodhatott a grafológiával. De hogy valóban olvasott-e jövőt a betűkből vagy csak a költő szerette volna erre rábírni, még nem sejthető.

Ady és Jásziék

A Jászi család és Ady Endre (1877–1919) kapcsolata Nagykárolyban kezdődött. A kamaszodó Ady Bandi ott járt a piaristák gimnáziumába 1888 szeptemberétől 1892 nyaráig. Ott kezdett verselni és ott lett először szerelmes.

Nagykárolyban született, mégpedig ugyanazon esztendőben mint a költő, Madzsarné Jászi Alice (1877–1935). Együtt jártak hittanra és együtt konfirmáltak 1890-ben. A vallásórákon Alice bátyja, Jászi Oszkár (1875–1957) is jelen volt, és a fiúk között barátság szövődött. Apjuk, mint a helyi jóságos doktor bácsi, kezelte is Adyt. 

Az Új Versek kötetével 1906-ban nemcsak Ady robbant be az irodalomba, annak köszönhetően újra egymásra talált felnőttként a két barát: Jászi Oszkár és Ady. Aligha meglepő, hogy száz esztendeje 1919. január 29-én a nemzet halottjának ravatalánál Jászi Oszkár volt Ady egyik búcsúztatója. 

Ady Budapesten is gyakran vendégeskedett vagy épp ott ebédelt Jásziék pasaréti házában. Barátja húgáékhoz, Madzsarné Jászi Alice családjához is bejáratos volt. Alice férje, dr. Madzsar József fogorvosként kezelte egy ideig a költő fogait. Ady Madzsaréknál hallhatta először Reinitz Béla (1878 –1943) által megzenésített verseit.
Madzsarné – női szolidaritásból – ugyan megneheztelt a férfira, amikor 1912 tavaszán közreadta az Elbocsátó szép üzenet c. versét, de kapcsolatuk a költő haláláig megmaradt. Azt követően Ady özvegyével, Csinszkával (1894–1934) és annak második férjével Márffy Ödön (1878–1959) festőművésszel is barátságot tartott Madzsarné.

Ady és Jásziék kapcsolatára utal az itt bemutatott fotó, melyet Madzsarné lánya Lili őrzött meg. S ez áll rajta a költő jellegzetes kézírásával „Jásziéknak legszeretőbb Adyjuk”.

*

E bejegyzést gazdagították azon információk, melyeket Repiszky Tamás (Madzsarné Jászi Alice dédunokája) jóvoltából a Grafológia folyóirat aktuális számában is olvashatnak. Köszönet illeti azért is, hogy lehetővé tette e nagyrabecsült és személyes családi relikvia fotójának közreadását.