Ki volt Frank Victor?

Franz Viktor Grünfeld 125 éve, 1895. november 24-én Berlinben született. Két lánytestvére volt. Ő fiúként a család textilipari cégének (FV Grünfeld), többekkel, egyik várományosa lett. 1914-től már a cégben dolgozott. A 20-as évek elején doktorált és megnősült. Ezidőtájt kezdett foglalkozni a grafológiával.
Feleségével, Ellivel három gyermek szülei lettek. És partnerként kivette részét a családi textilvállalat tevékenységéből.
A harmincas évek második felében a család (zsidó gyökerei miatt) kénytelen volt felszámolni a textilvállalatot és többjük, köztük Franz Grünfeldék tizenéves gyermekeikkel az USÁ-ba emigráltak. 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Tervezőként a textiliparban ténykedett továbbra is, de a grafológia iránti elkötelezettsége megmaradt.
Új hazájában gyakorolta az íráselemezést, és néhány tanulmányt is közzétett. Legismertebb ezek közül az első ízben az 1952-ben megjelent Handwriting, a Personality Projection, melyet később francia és német nyelven is kiadtak. Címlapján a Frank Victor név szerepel, hiszen szakmai névként családnevét elhagyva a többit használta angolos formában, így lett dr. Frank Victor. Európába vissza-visszatért oktatni. Még nem töltötte be a 70. évét, amikor 1965 őszén elhunyt. Zürichben temették el.

Balázs Dezső dedikációja 1943-ból

Ifj. dr. Balázs Dezső és dr. Hajnal Richárd Ember, jellem, írás című könyvének egyik példányán található ez a 75 éve készült dedikáció. A lendülettel, ám jól formált betűkkel, nemes eleganciával írott ajánlás szövege: Igaz barátsággal  / 1943 dec. BalázsD

A nevének ismert előtagjainak elhagyása miatt azt vélelmezem, hogy személyesebb kapcsolat fűzte ahhoz, akinek ajánlotta. Bár a dr.-t akár még odaírhatta volna, az ifjabbat, amit szerzői nevénél nyomtatásban még feltüntettek, már nem kellett akkoriban használnia.  Tudni lehet, hogy ahogyan 1939-ben a főváros ügyvédi kamarája már közzétette: „dr. ifj. Balázs Dezső ügyvéd neve mellől az »ifj.« megkülönböztető jelző töröltetett”. Bár az ifjú megjelölés nem az életkorára vonatkozott, egy nála idősebb azonos nevű kollégájától különböztette meg, a könyv megjelenésekor már túl volt az ifjúságán. Bár az írásra aligha mondhatnánk, hogy öreges, készítője Balázs Dezső ekkor már 59 esztendős és nagypapa volt. A nemrégiben közzétett aláírás készülte (1918) és ennek létrejötte között negyedszázad telt el.

Beiczer Éva és a grafológia

Beiczer Éva

Polán Éva 1925 karácsonyán jött világra. A szülei ún. amerikás magyarok voltak. Éva már kislánykorában kiválóan zongorázott és előszeretettel rajzolt. Vonzódása a művészethez egész életét végigkísérte. Amikor 1944 májusában érettségizett, épp bombázták Budapestet. A művészi pálya helyett rendes kenyérkereső foglalkozást választott. 1947-ben ismerte meg későbbi férjét dr. Beiczer Lászlót. A grafológia terén ismert neve így felerészben asszonyneve.
Már ötvenéves elmúlt, amikor 1978-ban komolyabban kezdett foglalkozni a grafológiával. Néhány évig Rákosné Ács Klárától tanult. Emellett belevetette magát a hazai szakirodalomba, és külföldi szerzők műveit forgatva bővítette ismereteit. Önképzése során elsősorban a német nyelvű szakkönyveket, továbbá a francia nyelvű szakirodalmat tanulmányozta e tárgykörből.
A 80-as évektől már kutatott, előadásokat tartott és sokfelé publikált. Készített analíziseket személyzeti munkához és foglalkozott történelmi grafológiával is. Beiczer Éva nemcsak igényes tanulmányaival és ügybuzgalmával vonta magára a szakma figyelmét, egyike volt azoknak, akik minden fórumon kiálltak a grafológia tudományáért. Gazdag életművét egy összefoglaló grafológiai munka megjelentetésével tehette volna teljessé. Nekikezdett, de nem tudta befejezni. 2004 júniusában távozott az élők sorából, 78 évesen a szíve vitte el.

Köszönet W. Barna Erikának a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségéért.

Ea von Allesch is foglalkozott grafológiával

Ea von Allesch

1875 májusában Bécsben született Emma Elisabeth Täubele kétkezi munkások gyermekeként. Fiatal lányként felfedve bájait már modellt állt, majd 18 évesen hozzáment egy könyvkereskedőhöz és Lipcsébe költöztek. Három évet élt vele, aztán visszaköltözött Bécsbe. Később éveket töltött Berlinben. Elvált asszonyként még egyszer próbálkozott a házassággal, 1916-ban hozzáment a nála 7 évvel fiatalabb német pszichológushoz, bizonyos Gustav Johannes von Allesch-hez. Az Ea von Allesch nevet már a házasság előtt használta, és meg is tartotta, bár ez a frigy sem tartott sokáig.
Ea szabadlelkű, művészetkedvelő nő volt. Újságíróként főleg divattal foglalkozott. Mindemellett a századfordulón és az I. világháború után a bécsi művészvilág egyik vágyott asszonya volt, mondjuk úgy: múzsa. Alakja, személye képzőművészeti és irodalmi alkotásokban is felbukkant.
Tudni lehet róla, hogy a húszas években rátalált a grafológiára, főként Klages és Saudek műveiből szerzett ismereteket erről és használta is tudását. A harmincas években gyakorlatilag a grafológiai cikkeiből, előadásokból és magánórákból élt. Ismerte és támogatta Adler individuálpszichológiai iskoláját is.
A II. világháború alatt a bombázások során elpusztult az otthona, szívbetegsége is egyre több nehézséget okozott. 78 évesen 1953 nyarán hunyt el Bécsben.

Klages, a többnevű

A legtöbb életrajzi forrás megadja a német filozófus, pszichológus és grafológus teljes nevét: Friedrich Konrad Eduard Wilhelm Ludwig Klages. De most a több név kapcsán inkább azokat a neveit említsük, melyeket álnévként használt.
Ezek közül az Edward Gleska a családnév tekintetében tökéletes anagramma. Ráadásul a tényleges keresztnevei között lévő Eduard az Edwarddal egy tőről fakad.
A grafológia témájú szakszövegei végén gyakrabban bukkan fel a Dr. Erwin Axel név. Ez pedig kiejtése szerint (aksel) a g kivételével majdnem minden betűjét tartalmazza a családnévnek.
E két álnév keresztnevei annyiban hasonlítanak, hogy E betűvel kezdődnek és mindegyikben ott van a w, éppúgy ahogyan a Ludwig névben is.
Ludwig Klages az 1900-as évek elején több grafológiai témájú cikkét is e nevei valamelyikével jegyezte.

Klages teljes névaláírása

Grafológia egyszerűen és álnéven

Nem minden grafológiai témájú könyvnek kell a tudományos elmélyülést szolgálnia, kellenek olyanok is, melyek a kíváncsiak számára szolgálnak betekintésül.
A 19. század végén Párizsban több alkalommal megjelent francia nyelvű könyvecske nem kevesebbet ígér, mint megmutatja azt, hogyan ismerhető fel az írásból a személyiség – egyszerűen!

Teljes címe: „La graphologie simplifiée / art de connaître le caractère par l'écriture / théorie et pratique” azaz Grafológia egyszerűen / az írásból a karakter megismerésének művészete / elmélet és gyakorlat. Nagyjából háromszáz oldalon gazdag illusztrációkkal jellegzetes írástípusokat mutat be, valamint betűmódosulásokat.
Megvallom, a szerző neve keltette fel az érdeklődésemet: Arséne Aruss. S persze kiderült: e különös név álnév. Arséne Aruss (olykor Arüss) eredetileg bizonyos Sara Oquendo (vagy Oguendo) volt, és Peruban született. Ő nem egykönyves szerző, hiszen a fent említett grafológiai művén kívül írt még ezt-azt. Álnevének A betűihez talán a férje nevéből kapta az ihletet. Férje neves, bőrmunkákra specializálódott – ma azt mondanánk – iparművész volt, akinek Auguste Ambroise Saint-André de Lignereux (1861–1936) a teljes neve.

Erlenmeyer fényképe 1876-ból

„Dr. A. Erlenmeyer 1876.” ez áll a fotó alján ceruzával írva, és joggal feltételezhetjük, hogy ezen a több mint 140 éves fotón valóban az ő saját kezű aláírása van. Az ifjú orvos Albert Erlenmeyer (1849–1926) német pszichiáter és grafológus. Még élete java előtte áll, s mindaz, amiért a grafológia története is számon tartja nevét. Az 1849 márciusában született Friedrich Albrecht Erlenmeyer ekkoriban 27 éves. Már nős ember. Még bőven van haja és már tisztes szakállt viselt. Doktori végzettséggel rendelkezik, s gyakorló orvos a pszichiátriai betegségek terén abban a bendorfi gyógyító intézményben, melyet apja hozott létre. Nemcsak fiatal, de ő az ifjabb Erlenmeyer is, hiszen az apja Adolf Albrecht Erlenmeyer (1822–1877) neve nagyon hasonló, és a tevékenységi területük is. (Épp ezért esetében az Albrecht Erlenmeyer II névformával gyakran találkozhatunk.) Apját a következő nyáron veszíti el, s ezután ő irányítja a család gyógyintézményének szakmai munkáját.

Ki rejtőzött a H. Saint Morand név mögött?

A villa, ahol Elisabeth
szüleivel és testvéreivel élt

Elisabeth Sandoz apja Albert Sandoz (1845–1926) Bázelben született, majd az onnan 30 km-nyire (bár másik országban) lévő Mulhouse városában telepedett le. Ott nősült, felesége Elisabeth Buhl (1848–1920) hat gyermeket szült a textilipari vállalkozónak. A legkisebb gyermek, Elisabeth – aki anyja keresztnevét kapta – akkor született, amikor felépült a Villa La Bourdonnière, ahol a gyáros gyermekei felnőttek. Az 1888. szeptember 19.-én született lány (becézve Lise vagy Louise) 25 évesen, 1914. januárjában lett André Koechlin (1888–1954) felesége Mulhouse-ban.
Első fiúk, Renaud Koechlin még az év novemberében megszületett Luasenne-ban. Második fiúk ugyanott született 1918-ban, Henry François Koechlin jogász lett.

Madame Koechlin aláírása

Koechlin asszony a harmincas évek végén publikálta grafológiai művét H. Saint Morand néven, francia nyelven. A háború 1940-ben Elzászból Párizsba űzte őket, ahol grafológusként ténykedett. Negyven év házasság után 65 évesen özvegyült meg, férje 1954 februárjában Mulhouse-ban hunyt el.

Ő folytatta grafológusi munkáját, s élete alkonyán tette közzé ismert tipológiáját. 1977 szeptemberében nyolc nappal a 89. születésnapja előtt hunyt el a Párizs közeli Garches településen.

Michon szülőhelye

A grafológia atyja születésekor édesapja után a Jean Michon nevet kapta, édesanyja neve Françoise Redon volt.
Jean Michon – immáron 210 esztendeje – 1806. november 21-én született egy parányi franciaországi településen, melynek neve Fressange (vagy La Roche Fressange), ez Michon valós születési helye. Azonban a közeli Laroche-près-Feyt település anyakönyvébe jegyezték be a Michon kisfiú születését. Eképpen hivatalos szülőhelyként utóbbi is jogot tarthat arra, hogy Jean-Hippolyte Michon abbé szülőhelye legyen, és honlapján bemutassa Michon munkásságát és szülőházát is.

Itt mutatjuk a képet.

125 éve született Liebermann Tódor

Tódor kétéves korában
édesanyjával

Liebermann Tódor 1891. október 11.-én Budapesten született, és a Liebermann Tódor Félix András név szerepel születési okiratán, valamint az is, hogy római katolikus vallású. Atyja dr. Liebermann Leó (1852–1926), anyja Baum Terézia (1858–1934) voltak. Két bátyja volt, ő lett a legkisebb fiú a családban. Ő is az orvosi hivatást választotta, és grafológiával is foglalkozott. (És a MÍT társelnöke lett annak alapításakor.)
Hivatalos iratokon, vagy német nyelvű kéziratain a Theo Liebermann vagy a Theodor Liebermann név olvasható, de olykor Liebermann Tivadar néven is találkozhatunk vele. A családban sokféleképpen becézték: a szülőknek Totó volt, a gyermekpajtásoknak Tivi, a nagynéniknek Toddy, első feleségének Tutó, a másodiknak Totyó.

Gábor Dénes, a neves rokon

Rákosné Ács Klára híres rokona Gábor Dénes (1900–1979) az unokatestvére volt. Bár Gábor Dénes a 30-as években angol állampolgár lett, világpolgárként is magyarnak vallotta magát. A holográfia atyjaként ismert, 1971-ben Nobel-díjat kapott fizikus és mérnök a díjhoz kapott oklevelén a Dennis Gabor név áll. Születésekor még Günszberg Dénes volt, de már kétéves korától Gábor a családneve.

Gábor Dénes

Auerbach Klára – akinek családneve pár évvel később lett Ács – édesanyja is Günsberg (Günsberg Szerén). Itt van a vérségi a kapocs.
Gábor Dénesnek volt módja bepillantani Rákosné Ács Klára ténykedésébe, és „tapasztalatai alapján nagyra értékelte Rákosné grafológiai szaktudását” – olvashatjuk utóbbi Vallanak a betűk c. könyvben.
Egyik levelében pedig ezt írta Gábor Dénes az unokanővérének: „Még egyszer bebizonyosodott a Te bámulatra méltó tehetséged. Az írásom alapján megmondtad a Nobel-díjat. Akkor csak nevettem... ”

Gábor Dénes ismerősei között is akad egy ugyancsak híres hazánkfia, aki még grafológiával is foglalkozott. Bíró László József (1899–1985) az, aki osztálytársa volt Gábor Dénesnek a Fasori Evangélikus Gimnáziumban.

A cseh grafológia jelese: Schönfeld

Willy Schönfeld

Willy Schönfeld 1909 márciusában egy észak-csehországi városban született. Már 15 évesen foglalkozott a kézírással, huszonéves volt, amikor első grafológiai publikációja megjelent. 1934-ben – maga is a súlyos betegség érintettjeként – tuberkulózisos betegek kézírását vizsgáló tanulmány egyik szerzője. Ez is német nyelvű, ahogyan az első cseh grafológiai folyóirat is (Die Schrift), amelyet Schönfeld és Otto Fanta közösen készített. Schönfeld 1937-ben íráspszichológiai tanulmányt adott közre Masarykról és Benesről ugyancsak németül.
A világháborút megelőzően Willy Schönfeld Prágában élt. Foglalkozása: pszichológus – ez áll regisztrációs lapján, a fotóján pedig Dávid-csillag a kabátján. Utolsó tartózkodási helye Auschwitz. Ott ért véget élete 1944-ben.   
De szerencsére a grafológiával kapcsolatos jegyzetei megmenekültek, így 1948-ban megjelenhetett az Učebnice vědecké grafologie pro začátečníky (A tudományos grafológia tankönyve kezdőknek) című könyve, melynek borítóján neve Vilém Schönfeld formában látható. Mivel ez az egyik legjelentősebb grafológiával foglalkozó könyv cseh nyelven, azóta több kiadást is megért.

75 éve hunyt el Crépieux-Jamin

1858 decemberében született, Franciaország északi részén. Ugyan kitanulta az órásmesterséget, mégis úgy döntött: Genfbe megy s ott fogorvosnak tanul. 
Svájcban találkozott a grafológiával, Michon egyik műve révén, majd 1885-ben maga is megjelentetett egy grafológiai tanulmányt. Írás és jellem (L’Écriture et le Caractère) című művét 1888-ban publikálta. 
1889-ben kapta meg a diplomáját, megnősült és letelepedett Rouenben, ahol megkezdte orvosi praxisát. Felesége, akinek családnevével (Jamin) toldotta meg a sajátját, 1913 végén elhunyt, ő pedig idővel újranősült.
Jules Crépieux-Jamint sokoldalú érdeklődés jellemezte (órák, zene, mágnesesség, méhészet), de minden mást megelőzött nála az írásvizsgálat. A Dreyfus-ügyben (1897) írásszakértőként hallgatták meg. Ezt követően azonban páciensei kezdtek elpártolni tőle. Ám előnyére fordította új helyzetét: így teljesen a grafológiának szentelhette magát.
Neves elődjéhez, Michonhoz hasonlóan rendszerező szemlélettel közelített az írásvizsgálat tudományához. Az írásjegyek csoportosítását tartotta elsődlegesnek. A grafológia ábécéje (ABC de la Graphologie) című művét, melyben a grafológiai jelek általa alkotott rendszerét mutatta be, 1929-ben adta közre.
75 évvel ezelőtt, 1940. október 24-én hunyt el 81 évesen.

A müncheni grafológusnő: Berta Valentin

Berta Valentin
fiatalkorában

A német Berta Valentin színésznő és grafológus volt. A színészet ereiben lüktetett, hiszen édesapja Karl Valentin (1882-1948) a neves müncheni zenész, komikus és színész volt.
Münchenben született 1910. szeptember 21-én Berta Fey néven. Később apja művészneve után a Berta Valentin illetve a Bertl Valentin nevet is használta. Sőt miután férjhez ment még a Böheim nevet is felvette.
Bertl már kisgyermekkorában apja mellett állt a színpadon, majd húszévesen már önállóan is szerepelt. A grafológiával később, 1941-ben kezdett foglalkozni lakhelyén, a bajor fővárosban. Valószínűleg honfitársai is elsősorban Karl Valentin kisebbik lányaként ismerik a nevét. Hiszen Bertl Valentin (ahogyan a nővére is) megírta személyes visszaemlékezéseit neves apukájáról. A családi sírkövére az apja neve alá az anyjáét, majd Berta férje nevét vésték. Berta Böheim a 75. évében járt, amikor 1985-ben elhunyt.

150 éve született Rudolphine Poppée

Az osztrák-magyar monarchia legismertebb női grafológusa és írásszakértője volt. A sírját felderítő kutatónak köszönhetően tudjuk: 1865. szeptember 8-án született. Szülőhelye egy dél-csehországi település a Monarchia területén. Sokadik gyermekként érkezett egy földműves családba. Tanár lett, majd a kézírások vizsgálatával kezdett foglalkozni. 25 évesen már egy párizsi grafológiai társaság tagja volt.
Hazájában első előadását 1894-ben még betiltották, ám valamivel később nyomozások segítője lett, s Csehországban elsőként grafológiai intézetet alakíthatott. Bécs is felfigyelt képességeire, így ott is teret kapott, majd 1897-ben letette a hivatali esküt, mint írásszakértő a bécsi tartományi bíróságon, az első nőként.
Bécsben 41 éves korában férjhez ment, a házassági anyakönyvbe Rudolfine Popper (születési) néven jegyezték be. De hamar elvált. A következő évben, 1908-ban jelent meg első grafológiai könyve Lipcsében német nyelven. Rudolphine Poppée néven publikálta, s e néven tartja őt számon a nemzetközi grafológiai.
Több nyelven beszélt, köztük magyarul is. A grafológiának szentelte egész életét, előadásokat tartott, tudományos kongresszusokon vett részt Európa szerte. 1922-ben cseh nyelvű grafológiai tankönyvet adott közre Adolf Zelinkával közösen, ezen a Dolfina Poppéeova név szerepel. 68 évesen vesebetegség következtében hunyt el 1934. március 8-án Prágában, ahol ma sírja található, melyre a Dolfine Poppée név került. Életrajza kéziratban várja kiadóját.