Alfred Binet és a grafológia

Az intelligenciateszt kapcsán ismertté lett francia fejlődéspszichológus, Alfred Binet (1857–1911) nevét a grafológiatörténet is számon tartja, mégpedig a grafológia validitásához köthető kutatásai révén. Jules Crépieux-Jamin javaslatára kezdett bele vizsgálódásba, melyben grafológiával foglalkozók és abban járatlanok vettek részt.
Binet többéves átgondolt kutatásainak eredményeinek legteljesebb közreadása első ízben az 1906-ban Párizsban megjelenő „Les revelations de l'écriture, d'aprés un controle scientifique” című művében található. (Binet e művéről készült korabeli magyar nyelvű ismertetőt a Grafológia folyóirat 2014/1. számában mutattuk be.)

A biztató eredmények dacára Binet nem folytatta tovább kutatásait e téren, inkább az intelligenciával kapcsolatos ténykedéseire koncentrált, s intelligencia-tesztjének kidolgozását követően nem sokkal elhunyt. De Alfred Binet ezzel is jelentős lépést tett a grafológia tudományos hitelének megalapozásáért, azért hogy az ún. áltudományok közül kiemelje.

John Holt Schooling és a grafológia

John Holt Schooling (1859 –1927) angol statisztikus és szerző volt, aki főként magazinokban változatos és érdekes témákban publikált (pl. eltemetett kincsek, titkos kódok).
E helyen – nem meglepő módon – a grafológia témakörébe tartozó cikkeire fókuszálunk. J. H Schooling többnyire jeles honfitársai (pl. William Gladstone, John Ruskin, Charles Dickens és Alfred Tennyson) kézírásait analizálta.
Schooling volt az, aki elsőként angolra fordította és 1892-ben Handwriting and Expression címmel kiadta Crepieux-Jamin L'écriture et le caractère (Írás és jellem) c. művét.

Schooling nagyon értett a horgászathoz, s e témában is gyakran cikkezett. 35 esztendősen megnősült, s már négy évvel később házassági tanácsokat adott közre asszonyok számára.
Az amatőr bűvész Schoolingot barátja, a varázslatok nagy szakértője – Professor Hoffmann (1839 –1919) soktehetségű embernek és rendkívül ügyes szerelőnek titulálta.

Képmellékletként az információk mellé John Holt Schooling portréja híján, a kézjegyét adom közre.

Max Pulver portréja 1929-ből

Rudolf Grossmann rajza
Max Pulverről

A múlt század húszas-harmincas éveinek német kulturális magazinja (Der Querschnitt) 1929 októberi számába közölt egy összeállítást Seelenforscher am Zürich-See (Lélekbúvárok a Zürich-i tónál) címmel. Ebben Ludwig Klages, Oscar Pfister, Carl Jung és Eugen Bleuler mellett Max Pulver is helyet kapott. Rudolf Grossmann (1882–1941) német festő és grafikus rajzát Pulverről itt mutatjuk.

„A grafológia varázslója egy valódi berni mágus” – kezdődik a kép melletti szavakba öntött portré, mely a svájci grafológus küllemének és lényének érzékletes leírására törekszik, tele művészeti párhuzamokkal. S így például Pulver arcát a késő gótika angyalszobraiéhoz hasonlítja.

Max Pulver fényképe 1929-ből

Max Pulver tekint ránk ezen a fotón.

S ez a képe, ahogyan számomra is az volt, újdonság lehet másoknak is.

Ezt a találatot egy netes keresővel – mondhatni – a Mikulás hozta elém az elmúlt napok egyikén. S mint ismeretes, Pulver december 6-án jött világra. 

S ha a neves szerző és grafológus születési évszámát (1889) a feltalálási helyén a képhez megadott évvel összevetjük, kiderül, hogy a fotó Pulver életének negyvenedik évében készülhetett. Tudni lehet, hogy ekkor már gyakorló grafológus volt, ám jelentős grafológiai műveit ezt követően adta közre.

A kép azért is figyelemre méltó, mert a lengyel weboldalról, feltalálási helyéről nagy méretben is letölthető, más kutatók, szerzők hasznát vehetik Pulverhez kapcsolódó témájukhoz, publikációjukhoz.

MÍT: 28 alapító neve 1929-ből

90 éve történt egy keddi napon: a Magyar Írástanulmányi Társaság 1929. december 3.-án tartotta alakuló gyűlését, s megválasztották a tisztségviselőit is. A korabeli hírekben 28 személyt neveznek meg az alapítók közül. Lássuk hát az egyik híradást a tisztségviselők névsorával!

„(A Magyar Írástanulmányi Társaság,) melynek célja a tudományos írásvizsgálatnak és rokontudományainak elméleti és gyakorlati fejlesztése, most tartotta alakuló közgyűlését. Elnök lett: Dorning Henrik dr. Társelnökök: Románné Goldzieher Klára, Liebermann Tódor dr., Fischhof Gyula. Főtitkár-ügyész: Balázs Dezső dr. Titkár: Gartner Pál dr. Jegyzők: Amar Renée dr., Fischer Árpád dr., Schmiedl Imre dr. Pénztáros: Szalmás Piroska. Ellenőrök: Goldziher Károlyné dr.-né, Haas Ödön. Számvizsgálók: Léderer Ede, Schulmann Adolf, Radnai Ernő dr., Molnár Zoltán. Választmány: Bálint Antal, Décsi Imre dr., Feldmann Sándor dr., Kaufmann Irén, Magyary Kossa Aladárné, Mokry Aladár, Németh Péter dr., Polányi Cecilia, Rényi Arthur, Schnell János dr., Sebestyén Jenő dr., Tóth Zoltán dr.”

(Forrás: Budapesti Hírlap 1929. dec. 5.)