Curtis W. Casewit és a grafológia

Curtis Werner Casewit (1922–2002) száz esztendeje e napon a németországi Mannheimben született, nem messze a francia határtól. Kamaszkorában évekig Firenzében tanult. A világháború alatt a francia hadseregben szolgált, majd a britek tolmácsa lett. 1948-ban, 26 esztendősen az Egyesült Államokban telepedett le, a Colorado állambeli Denverben.

Az ötvenes évek elején megnősült, német származású lányt vett el. Három gyermekük született. A házaspár 1971-ben vált el. Curtis Casewit alig három héttel a 80. születésnapja előtt hunyt el.

Írói munkásságának kezdetét 1952 tavaszára datálják, amikor is első fikciós története megjelent. Később a szépirodalomra váltott. Íróként, fordítóként és tanárként ténykedett. No meg azokkal a szabadidős tevékenységekkel foglalkozott, melyek kapcsán sokat publikált: síelés, túrázás, hegymászás. De adott tanácsokat az írói munkához is másoknak. 

Na és grafológiai témájú könyvvel is jelentkezett. 1980-ban megjelent Graphology Handbook c. művében a grafológia európai metódusába vezette be olvasóit.

Ki volt Frank Victor?

Franz Viktor Grünfeld 125 éve, 1895. november 24-én Berlinben született. Két lánytestvére volt. Ő fiúként a család textilipari cégének (FV Grünfeld), többekkel, egyik várományosa lett. 1914-től már a cégben dolgozott. A 20-as évek elején doktorált és megnősült. Ezidőtájt kezdett foglalkozni a grafológiával.
Feleségével, Ellivel három gyermek szülei lettek. És partnerként kivette részét a családi textilvállalat tevékenységéből.
A harmincas évek második felében a család (zsidó gyökerei miatt) kénytelen volt felszámolni a textilvállalatot és többjük, köztük Franz Grünfeldék tizenéves gyermekeikkel az USÁ-ba emigráltak. 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Tervezőként a textiliparban ténykedett továbbra is, de a grafológia iránti elkötelezettsége megmaradt.
Új hazájában gyakorolta az íráselemezést, és néhány tanulmányt is közzétett. Legismertebb ezek közül az első ízben az 1952-ben megjelent Handwriting, a Personality Projection, melyet később francia és német nyelven is kiadtak. Címlapján a Frank Victor név szerepel, hiszen szakmai névként családnevét elhagyva a többit használta angolos formában, így lett dr. Frank Victor. Európába vissza-visszatért oktatni. Még nem töltötte be a 70. évét, amikor 1965 őszén elhunyt. Zürichben temették el.

Magyar nyelvű grafológiai könyvek a 20. század első feléből

Románné Goldzieher Klára az Írás és egyéniség c. könyve 1925 decemberében hagyta el a nyomdát, s ezzel az első hazai grafológiai művek közé került. Giay Rudolf A grafológia tankönyve című munkája 1926-ban jelent meg.
Tehát, az egy esztendeje bemutatott, 1929-ből való könyvkiadási javaslat nem egészen megalapozott, hiszen létezett már grafológia munka, s ezekben magyar szövegű írásminták is akadnak.

illusztráció

A 30-as évek grafológiai könyvtermése gazdagabb. Abban az évtizedben elsőként Biró József grafológiai munkája jelent meg, később Soltész István és Bánáti Fischer Árpád jelentkezett egy-egy szakkönyvvel, míg Bendetz Móric több művével is a magyar nyelvű grafológia könyvek tárát bővítette.

Dolch Erzsébet tanulmánya 1936-ban jelent meg. Majd 1938-ban egy 40 oldalt nem meghaladó kiadványt Zsombok Zoltán jelentetett meg a grafológiáról. (Az előző kettő valójában nem is tekinthető könyvnek, csak azért említem, nehogy valaki hiányolja ezeket a felsorolásból!) Kendi Miklós Grafológus automata c. összeállítása (1939) sem tekinthető hagyományosan könyvnek, de érdekes próbálkozás volt. Csányi Sándor terjedelmesebb munkájának második kiadása 1941-ben jött ki a nyomdából.

A negyvenes évek első felében jelent meg két alapmű. Balázs–Hajnal-féle Ember, jellem, írás  című munkája 1943-ban, s azzal közel egyidőben Románné Goldzieher Klára második és egyben utolsó hazai kiadású könyve került ki a nyomdából, melynek címe: Ki vagy? megmondja az írás.
Aztán – mint tudjuk – évtizedekig semmi esélye nem volt grafológiai témájú könyvek megjelenésének hazánkban.

Amerika egyik híres grafológusa: Muriel Stafford

Muriel Stafford (1903–1994) a huszadik század derekán Amerika legismertebb grafológusa volt. Miss Stafford hartfordi iskolai tanár a nagy gazdasági válság idején kezdte íráselemző ténykedését.
Eleinte grafológiai rovatot vitt a Hartford Courant-nál, később egy New York-i újságnál. A hatvanas évekre már olyan népszerűvé vált elemzéseivel, hogy az ország több jelentős lapjában is volt rovata. (Tegyük hozzá, akár az is hozzájárulhatott népszerűségéhez, hogy nemcsak háziasszonyok, hanem mozisztárok és más hírességek kézírását is analizálta.)

Muriel Stafford grafológusi ténykedésébe a You and your handwriting c. könyve (1963) adhat betekintést. Ennek címlapján egyébként Amerika első számú grafológusának titulálták őt.
Érdemes még megemlíteni, hogy szépirodalmi művei is megjelentek. (S külön érdekes, hogy pl. 1943-ban egy grafológiai rejtélyt adott közre az X marks the dot c. regényében.
Stafford kisasszonyból 1948-ban Sauer asszony lett. Életének utolsó három évtizedében lakóhelye a floridai Fort Lauderdale-ben volt. Muriel Stafford Sauer 90 esztendőt élt meg.

Giay Rudolf grafológiai tankönyvéről

Bár az első néhány magyar nyelvű grafológiai könyv közé számít az 1926-ban megjelent mű, ám reprint kiadásainak (1992, 2012) köszönhetően nem lehetetlen hozzájutni.

Giay Rudolf A grafológia tankönyve c. könyve megírásához német és francia nyelvű forrásmunkákat használt. Előbb az írásjellemzőket vette sorra és azok felismerését ábrákkal is segítette, valamint értelmezést is adott a jelekhez. A gyakorlati rész elején az emberi tulajdonságokhoz társít felsorolásszerűen írásjellemzőket, majd a jellemrajzkészítés menetét ismerteti. Bár a metódusát már meghaladta ez idő, de azon túl, hogy ez elsők között publikált hazánkban, Giay további érdeme, hogy e könyvében alaposan áttekintette a grafológia történetét, valamint listázta a fellelhető grafológiai műveket és folyóiratokat.

A könyv utolsó írásmintája vállaltan a szerző kézírása, melyben üzen is az olvasónak. Ezt az autográfot mutatjuk be kuriózumként.

Sittl és A kézírás csodája

Pinterits Károly Írásvizsgálat c. könyvének irodalomjegyzékében látva e sor „Sitt Károly: «Die Wunder der Handschrift 1881»” kíváncsi lettem: Ki lehet ez a magyaros nevű szerző?
Nos ő valójában a német Karl Sittl (keresztnevének latinos formája Carl) aki 1862. február 13-án született. Fő ténykedését tekintve klasszika-filológus volt. Doktorálását követően a würzburgi egyetemen tanított korai haláig. 37 évesen hunyt el 1889-ben.

Sittl több mint kétezer kötetes könyvtárát akkor egy lipcsei kiadó vásárolta meg, majd Amerikába került s most egy ohiói egyetem gyűjteményét gazdagítja. 

Ami Sittl saját szerzői műveit illeti, több könyve jelent meg az ókori görög és latin kultúrához köthető témákkal kapcsolatban. E tárgykörben foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel, továbbá a görögök és rómaiak taglejtésével, mozdulataival is.
Sittl még nem volt húszéves, amikor Die Wunder de Handschrift (A kézírás csodája) című 163 oldalas könyvét kiadták. Néhány fejezetcíme magyarul: Hitetlenek és hibák; Műhelyem; Tárgyalóterem; Nők világa; Állami szakértő.
A könyvre egyébként a szerzőjével közel egykorú Eugen Schwiedland A grafológia címmel 1883-ban megjelent tanulmányában a következő megjegyzést teszi: „Egy bizonyos C. Sittl tollából két éve, német nyelven megjelent egy elegáns külsejű könyv, A kézírás csodái címmel, de meglehetősen nevetséges benyomást keltett.”

Sittlről arcképet közölni még az az egyetem sem tudott a honlapján, ahol valaha tanított. Az ohiói egyetem könyvtáránál leltem ezt az aláírást, amelyről joggal feltételezhető, hogy Dr. Karl Sittl kézjegye. Íme:

Felix Klein emlékezete

Ma 25 esztendeje hunyt el az USA egyik ismert és kedvelt grafológusa.

Felix Klein (1911–1994) Bécsben született. 13 éves volt amikor először találkozott a grafológiával és hamarosan elmélyedt a tanulmányozásában, majd elkötelezettje lett egész életében.
A 27 éves Felix Klein már értő szemmel vizsgálta fogolytársai kézírását a koncentrációs táborokban (Dachau, Buchenwald). Sikerült megmenekülnie és 1940 tavaszán New Yorkba érkezett. Ott talált új hazára és ott élhettek azután feleségével és három fiúkkal. A munkanélküliségtől a kétkezi munkán át jutott el addig, hogy 1969-ben főállású grafológusként New Yorkban saját irodát nyithasson. 57 esztendős volt ekkor. 

Felix Klein aktív volt a grafológia terén is, tanácsadói munkája mellett számos tanulmányt publikált, hírújságot készített, amerikai és nemzetközi kongresszusokon vett részt, kutatott is. Mégis elsősorban oktatóként ismerték legtöbben. Tudni lehet, hogy nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadában, Európában és Izraelben is voltak tanítványai.
Az európai grafológia hagyomány egyik letéteményeseként 1972-ben egy szakmai társaságot is létrehozott Amerikában (NSG – National Society for Graphology). A 83 esztendős korában elhunyt Felix Klein grafológiai munkásságát összefoglaló könyv, a Gestalt Graphology címe is sugallja, hogy nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai alapokra és a Gestalt szemléletét alkalmazta a kézírások tanulmányozásában.

Broder Christiansen és a grafológia

A német filozófus és nyelvész, Broder Christiansen (1869–1958) egy a dán határ közeli településen született, s középiskoláit is még abban a tartományban végezte.
Majd filozófiai, pszichológiai, irodalmi és művészeti tanulmányokat folytatott. 1902-ben lett a filozófia doktora. Ám habilitációját megelőzően súlyos szívbetegségére derült fény, és ennek folyományaként majdnem két évtizeden át nem hagyta el otthonát. Remeteéletét főként szellemi tevékenységgel töltötte: könyveket írt filozófiai, művészeti és nyelvészeti témákban. A fő művének tartott A művészet filozófiája című munkája 1909-ben jelent meg.
Christiansen kéziratokat gyűjtött és azok révén kezdett érdeklődni a grafológia iránt. Ludwig Klages tanítványa lett, azonban útjaik hamarosan elváltak.
A húszas években ismerte meg Elisabeth Carnapot, akivel közösen jelentették meg A grafológia új alapjai (Neue Grundlegung der Graphologie, 1933) művet, majd A grafológia tankönyve (Lehrbuch der Graphologie, 1947.) címűt. Ez utóbbi megjelenésekor már a München melletti Gauting volt a lakhelye. Carnap asszonnyal közösen alapítottak és működtettek Münchenben egy grafológiai intézetet.

Édouard de Rougemont emlékezete

Édouard de Rougemont Párizsban született 1881 februárjában, s mire tízéves lett mindkét szülője meghalt. 1915 őszén, 34 évesen megházasodott. S ma ötven esztendeje, 1969. június 10-én hunyt el Párizsban. A francia író, grafológus és írásszakértő 88 évet élt.
A huszadik század első felének egyik legkiválóbb francia grafológusa volt. Hosszú évekig tevékenykedett a francia grafológusok társaságában. Több mint egy évtizeden át egy szabadiskola grafológia kollégiumának elnöke volt. Fontosnak tartotta a grafológia népszerűsítését. A századelőn neves személyek írását is elemezte a Mercure de France magazinban.
Írásvizsgálattal való foglalatosságaiba néhány publikációjának címe adhat némi betekintést. Egy tanulmányban Charles Baudelaire különböző éveiből származó kézírásaival követte a költő életútját (1922). Arthur Rimbaud pszichológiai fejlődését írásain keresztül vizsgálta (1936).
A Grafológia és orvoslás (1934) valamint a több kiadásban is megjelent Grafológia az új társadalomtudomány (1938) című könyve mellett az 1950-ben kiadott Örültek és pszichopaták írása c. tanulmánya is figyelemre méltó.

1929: Könyvhét és grafológia

Május 12. vasárnap volt 90 évvel ezelőtt is. Ez a nap azért emlékezetes, mert 1929. május 12-én kezdődött a Magyar Könyvhét. A legelső! Az Ünnepi Könyvhét vagy könyvnapok azóta már komoly tradícióval rendelkező eseménysorozat. S ennek kapcsán akár az autogramosztás is eszünkbe juthatna, de a nyomtatott betűk ünnepéhez kapcsolódva fellelhető valami, ami mégiscsak a kézíráselemzéshez köthető. 

A Literatura 1929 Könyvheti különszámában Zolnay Vilmos tollából származó, Amiről nincs könyv… című összeállítás egyik bekezdését citáljuk itt: 

„Hiányzik egy – a németeknél és más külföldön nagyban szereplő – a grafológiával, mint tudománnyal foglalkozó magyar munka. Itt nem állja meg a helyét valamilyen fordítás, mert a grafológia a lélek rejtett dolgaival foglalkozik s így nem lehet a magyar lelket német kaptafára húzni. Más a magyar gondolkodása, más a mentalitása. Magyar íráspéldákkal kellene ezt megvilágítani.”

S hozzá kell tennünk, hogy akadt már ilyen könyv 1929-ben is, de úgy tűnik ez nem jutott a szerző tudomására. S hogy netán e felvetésnek is köze lehetett ahhoz, hogy a 30-as években megszaporodtak a hazai grafológiai témájú könyvek, ez valószínűleg sosem derül ki.

Matilde Ras, a grafológia elkötelezettje

Matilde Ras (1881–1969) az első jelentős női reprezentánsa volt Spanyolország grafológiájának. Fiatalon a könyvek iránti rajongása sodorta a kézírások tanulmányozása felé. Egy könyvesboltban talált rá Michon egyik művére, mely felkeltette az érdeklődését. Anyjának köszönhetően valamennyit tudott franciául és szenvedéllyel vetette bele magát, majd az olvasottak alapján ismerősei írásainak tanulmányozásába és a kezdetben játékos próbálkozások által íráselemző képességei is megmutatkoztak.
1910 körül már magazinokban publikált, és még nem volt harmincéves, amikor a párizsi grafológiai társasághoz csatlakozott. Franciaországi ismerősei révén hozzájutott további grafológiai művekhez. Folyamatos önképzésén túl Crépieux–Jamin is a mestere lett.

Matilde Ras az első grafológiai témájú művét 1917-ben jelentette meg. Jónéhány követte ezt, volt közöttük ismert személyek autográfjairól szóló valamint történelmi írásokat bemutató munka is. Az utolsó e témakörhöz kapcsolható művét már túl a 80. évén, 1963-ban a grafopatológiáról adta közre. A sajtóban is rendszeresen publikált, grafológiai rovatot is vezetett. Az íráselemzések mellett oktatott és előadásokat tartott. 

Matilde Ras a francia klasszikus grafológia képviselője lett spanyol nyelvterületen és a grafológia úttörője szülőhazájában. Grafológusi ismertsége miatt sokszínű irodalmi munkássága nem kapott kellő figyelmet kortársaitól. A későbbi korok tanulmányai révén azonban ez is jól feltérképezhető.

Amado J. Ballandras, a neves argentínai grafológus

Dr. Amado J. Ballandras

Amado J. Ballandras (1919–1999) az egyik legjelentősebb argentin grafológus volt, akit hazáján kívül a nagyvilágban is számon tartottak a spanyolnyelvű szakmabeliek. Ballandras több nyelven, így spanyolul, franciául, angolul és magyarul is tudott. Jogot tanult majd pszichológiából doktorált. Tudományos cikkei argentin és európai lapokban is megjelentek. Grafológiai és a pszichológiai témákban is publikált, éppúgy ahogyan a grafopatológiai és és grafoterápiai kutatásokról és gyakorlatáról. Ez utóbbiakban személyesen is nagy szerepet vállalt: rehabilitációs intézetben vakokkal és bénult gyermekekkel foglalkozott, onkológiai osztályon kutatott a betegség és kézírás összefüggései kapcsán. Tanított, előadásokat tartott konferenciákon is.
Széleskörű gyakorlati tevékenysége mellett az 1960-ban megjelent Integrált személyiségelmélet c. könyvében pszichológusi és grafológusi tapasztalatait ötvözte. Ebben részletesen bemutatta az általa kifejlesztett eszköz, a grafologometer alkalmazhatóságát is.
Dr. Ballandras több szervezet alapításában részt vállalt. 1982-ben alapította azt a tudományos grafológiai intézetet, amely ma már a nevét viseli (Instituto de Grafología Científica Dr Amado Ballandras) és a felesége vezeti.

Dorothy Sara, az amerikai grafológusnő

Dorothy Sara

Dorothy Sara (1896–1976) az egyik ismert íráselemző volt a múlt században az Amerikai Egyesült Államokban. Amikor kevéssel a 80. születésnapja előtt elhunyt, a New York Times is megemlékezett róla.
A javarészt szerkesztőként dolgozó hölgy nevét grafológiai témájú könyvein kívül az elsősorban nők számára hasznosítható, praktikus ismereteket (varrás, házi ápolás, kertészkedés, gyermekgondozás) nyújtó könyvek szerzőjeként ismerhették hazájában.
A professzionális grafológiához vezető úton Louise Rice tanítványa lett. A 20. század 40-es éveiben pedig már íráselemzőként ténykedett. Az ötvenes évek végén az Amerikai Grafológiai Társaság elnöke címet is magáénak tudhatta. Dorothy Sara grafológiai témájú könyveivel is népszerűsítette e tudományt.
Dorothy Sara tagja volt a kiemelkedő intelligenciával rendelkezők nemzetközi egyesületének (Mensa) is.

Soltész István Giay Rudolf könyvéről

Az Esztergom és Vidéke elnevezésű periodika egyik számában (1932. május 15.) tette közzé Soltész István véleményét Giay Rudolf A grafológia tankönyve című könyvéről.

Eképpen kezdte: „Szerzőt könyvének megírásánál az a nemes cél lelkesítette, hogy a grafológia tudományának népszerűsítésével útmutatást és módot nyújtson önmagunknak és embertársainknak az íráson keresztül való megismerésre. Ő még a régi grafológiai iskola követője, mely a kezdetleges michoni iskola jelmagyarázatával megelégszik…”

Ezt követően kifejti, hogy Giay A grafológia tankönyve c. művét és megközelítését miért tartja elavultnak. Soltész bírálatában részletesen kitér azokra az új eredményekre és módszerekre, amelyeket egy korszerű grafológusnál kívánatosnak tartana.

Majd eképpen zárja gondolatait: „Mindezen kifogások dacára a szerző jó szolgálatot tesz művével a grafológiának szélesebb körökben való megismétlése szempontjából. Nyelvezete ugyan nem elég gördülékeny kifejezésmódja sem mindig precíz, de elrendezése világos és könnyen áttekinthető. Amit ad, azt alaposan, egyszerűen és röviden megmagyarázza, bár a mélyebb elméleti és lélektani magyarázatokat mindenütt mellőzi.
Szegény magyar grafológiai irodalmunkban mégis nyereséget jelent könyve, mert úttörő munkát végzett. Természetesen, aki nem elégszik meg csak a fölszínes grafológiai ismeretekkel, annak el kell mélyednie a legújabb kutatások eredményeinek tanulmányozásában is.”

A cikk digitalizálva egészében elérhető ezen a webhelyen, akit érdekel, elolvashatja.

Giay Rudolf a grafológiáról

Giay Rudolf százados

Giay Rudolf 1886 decemberében Kismartonban született. Németül, olaszul és szerbül is tudott. Katonai pályára lépett. Az első világháborúban a pécsi 52-es gyalogezred tisztjei között találjuk. A honvédség állományából századosi ranggal került nyugdíjba. A 40-es évek elejéről még hadi szolgálatáról vannak adatok. 1945-ben megözvegyült, majd 1951-ben őrnagyi ranggal a kitelepítettek listájában találjuk a nevét. Azt lehet tudni még róla, hogy 1956-ban az élők sorában volt, akkor ugyanis a fiát temette el.

A magyar grafológia Giay Rudolf nevét A grafológia tankönyve c. könyv szerzőjeként tartja számon.
Giay 1926 januárjában könyvének az első, és azon év szeptemberében második kiadásához írhatott előszót. A valószínűleg szerzői kiadásban megjelent művet még a 30-as évek közepén is megvásárolhatták az érdeklődők. A 20. század utolsó évtizedében reprint kiadása is napvilágot látott.

75 éve jelent meg az Ember, jellem, írás

Az elmúlt század első felének nemcsak legterjedelmesebb (654 oldalon 612 ábrával közzétett), de sokak szerint legtartalmasabb hazai grafológiai műve az 1943 decemberében, a karácsonyi könyvek kínálatában már megjelent: Ember, jellem, írás.

1943. december 16-án így írt róla az egyik napilap:
Az emberismeret könyve. Novák Rudolf és társa kiadásában 648 oldalon gazdag kiállításban és érdekes anyaggal jelenik meg az „Ember – jellem – írás” című könyv, amely a karakterológia és a grafológia elméleti és gyakorlati tankönyve. Ez a könyv az íráson keresztül sorol minden embert különböző csoportba. Az írás minden ember lelki tükre és elárulja egész valóját. Ifjú Balázs Dezső ügyvéd és Hajnal Richárd idegorvos írta ezt a könyvet. Szó van ebben a könyvben az írásértelmezésről, az írás plasztikusságáról, mesterkéltségéről, a tollhibákról és elírásokról, az elfojtott morálról, az írás titkairól és hazugságairól, a sexusról és az erosról és sok más olyan problémáról, amely az írás analizálója előtt felmerülhet.

A szakmai berkekben leginkább „Balázs-Hajnal” néven emlegetett könyv hivatalos címével gyakran vannak gondban a szerkesztők, hiszen a borítón a három szó egymás alatt szerepel csupa nagybetűvel. A könyv alcímeinek első sorában is három szót találunk:
Embermegismerés * írásértelmezés * lélektan
majd alattuk ez olvasható: A karakterológia és grafológia elméleti és gyakorlati tankönyve.
Írta: Ifj. dr. Balázs Dezső ügyvéd és dr. Hajnal Richárd idegorvos. A kiadó Novák Rudolf és Társa, Budapest.
A megjelenés évszáma azonban nem található meg a könyvben. Ennek az is magyarázata lehet, hogy nem lehetett tudni valóban elkészül-e még 1943-ban, vagy a későbbi kiadásokban is reménykedtek. A maga nemében páratlan szakmunka újabb megjelenéséig (2011) csaknem hét évtized telt el.

150 éve született Clifford Howard

Az amerikai szerző 1868. október 12-én született a pennsylvaniai Bethlehemben. A helyi morva közösség iskolájában kezdte meg tanulmányait, majd jogi alapképzésben vett részt a Columbián. Utóbbi érdekében 1888-tól Washingtonban lakott. Diplomája megszerzése előtt gyors- és gépíróként ténykedett, azt követően pedig asszisztensként.

25 esztendősen megházasodott. Egyetlen lányuk, Hildegarde Howard (1901 –1998) neves paleontológus lett. Néhány esztendőn át Marylandban éltek, mígnem 1906 őszén az USA nyugati felébe, Los Angelesbe költözött a család. Ekkoriban Howard már teljesen az írásnak szentelte magát. Jelentek meg versei és prózai alkotásai. Írt közéleti és vallási műveket, valamint filmforgatókönyveket is. De az írás nemcsak alkotótevékenységként érdekelte őt. Ezt bizonyítja grafológiával foglalkozó könyve. Graphology – How to Read Charakter from Handwriting (Grafológia avagy hogyan tárjuk fel a személyiségét a kézírásból) c. műve 1903-ban jelent meg első ízben, akkor még Simon Arke álnéven. Későbbiekben pedig már a saját nevén publikálta és a tartalmán is változtatott valamelyest.
Clifford Howard 73 évesen hunyt el 1942 májusában, Hollywoodban.

Josephine Dilloo és a grafológia

Josephine Dilloo (1845–1935) előkelő német család sarjaként Berlinben született. Josephine Klara Eugenie von Hackewitz néven keresztelték. Miután 16 évesen apját, 18 esztendősen anyját is elveszítette, már fiatalon dolgoznia kellett. Tanítással is foglalkozott.

Josephine 24 évesen Friedrich Wilhelm Jakob Dilloo (1841–1892) segédlelkész felesége lett. 1870-től az anyaság a fő szerepköre, hiszen 16 esztendő alatt 11 gyermeket szült (közülük kettő csecsemőként halt.) Protestáns férje egy amszterdami egyetemen tanított sémi nyelveket 1880-85 között. A professzor elnevezés a férjet illeti. A család is vele tartott, 1885-ben települtek vissza Németországba. A férje 1891-től betegeskedett. 1892 nyarán a 48 esztendős Josephine Dilloo özvegyen maradt,  kilenc gyermekkel.

Öt évvel később már a berlini bíróság írásszakértője volt. Számos a kézírás jelentőségét taglaló cikk szerzője, folyóiratokban publikált, előadásokat és tanfolyamokat is tartott.

Több könyve megjelent a témában. Egyet mutatunk meg, mégpedig tetszetős borítója miatt, melynek címe Geheimnisse des menslichen Seelenlebens auf Grundlade der Graphologie (Az ember lelki életének titkai a grafológia alapján).
Josephine Dilloo megérte a 90. évét. Németország északi részén fekvő városban hunyt el 1935 júliusában.

Kézjegy a borító alatt

Mivel Rákosné Ács Klára Vallanak a betűk című könyvének 1985-ös megjelenése után több alkalommal is dedikálásokon vett részt, a már idős szerző saját kezű aláírása a könyv számos példányában ott lehet.
Ám a könyv bármely tulajdonosa megtalálhatja a sajátján a szerző kézjegyét, még ha nem is eredetiben!
Akinek birtokában van Rákosné Ács Klára e könyve, lehetséges, hogy – akár mert az megrongálódott, akár mert szokása „lemezteleníteni” a könyveit – már levette róla a védőborítót. S akkor már láthatta a kemény borítású fedélbe aranyozott betűkkel nyomott kézjegyet, melyet itt bemutatunk.

Pinterits Károly: Írásvizsgálat

A hazai grafológiatörténet azért tartja számon Pinterits Károly nevét, mert az elsők között publikált magyar nyelven a grafológiáról. Noha 1909-ben megjelent Írásvizsgálat című könyvének tárgyköre alapvetően az írásszakértői vizsgálat bemutatása. Úttörő munkájában találhatunk a grafológiatörténettel és a grafológia felhasználásával kapcsolatos részeket (12-20. oldal) és bizonyos jellemvonásokhoz szótárszerűen grafológiai megfeleltetések is találhatók benne. Számunkra szívmelengető, hogy felismerte, írásszakértői munkáját támogathatja grafológiai ismeretekkel. Könyvét olvasva szinte azt hihetnénk, a grafológia szerves részét képezi az írásszakértői munkának. Pinteritsnek e könyve elektronikus formában letölthető az OSZK archívumából, de a maga valóságában régi könyvek ajánlatai közt is felbukkan néha.