Román Aurélné,
leánynéven Goldzieher Klára,
született Budapesten. A felső leányiskolát és gimnáziumot Budapesten végezte.
Tizennyolcéves korában férjhez ment. Leánykorában festőnőnek készült, s Bihari és Fényes növendéke volt. 1911-ben megalapította a Budapesti
Textilművészeti műhelyt, melynek célja volt, hogy itthon készült egyházi
dekoratív- és bútorszövetekkel lássa el az országot. A műhely tagjai voltak: Lakatos Arthur festő, Kozma Lajos és Menyhért Miklós műépítészek.
Minden évben kiállítást rendeztek az Ernst-múzeumban, szőtt- és batikolt
szövetekből. A műhelyt az állam is támogatta megrendeléseivel, amely külföldre
is sokat szállított. A világháború azonban megbénította a munkát, mely 1919-ben
megszünt. Ekkor kezdett foglalkozni grafológiával, melynek alapfeltételeit, a
pszichológiai és a filozófiai, sőt kis mértékben természettudományi ismereteket
kora fiatalságától kezdve szerezte meg. 1926-ban jelent meg az Irás és egyéniség című műve, amely az
első és egyetlen magyar grafológiai munka. Ismerete fejlesztése céljából Sarbó és Ranschburg professzoroknál dolgozott. Számos értekezése jelent meg
a bel- és külföldi orvosi lapokban. A berlini egyetem fonetikai osztályán és
pszichológiai intézetben is dolgozott 1929-ben. Működő tagja a Magyar
Pszichológiai és a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak. 1929-ben megalapította a
Magyar Irástanulmányi Társaságot, amelynek azóta is társelnöke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése