Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.