Soltész István sírjánál

A közelmúltban Esztergomban járva felkerestem a szentgyörgymezői temetőt, ahol Soltész Istvánt, a grafológiával is foglalkozó papot örök nyugalomra helyezték.
Sikerült fellelni a növényzet által már dúsan benőtt sírját.
Íme a műkőbe vésett sírfelirat:

SOLTÉSZ ISTVÁN

ny. esperes

plébános

1894–1969

Nyugodjék békében

És az ott készült fotó:

120 éve született Bánáti Fischer Árpád

dr. Bánáti Árpád 1971-ben

Fischer Árpád 1896 májusában született (a napja 21. ill. 22. a különböző forrásokban). Szülővárosa pedig az a (mai nevén) Nagybecskerek, mely egyben Bánát központja is. Innen indult, tanult Kolozsváron, Budapesten, majd Pécsett kapta meg fogorvosi diplomáját 1924-ben. Hamarosan már Budapesten praktizált.
Hogy nevében mikor lett ténylegesen Bánáti, nem tudni. Az bizonyos, hogy a MÍT megalakulásakor dr. Fischer Árpádként került a névsorba, és jegyzői tisztséget vállalt.

Legismertebb műve a Bánáti Fischer Árpád néven publikált Lélek és írás 1939-ben jelent meg. A „Képes grafológia” alcímű fizikailag nagy formátumú (közel A/3-mas) kiadványát így hirdette: „Népszerű bevezetés a modern tudományos íráselemzésbe”. Ő a Bánáti-féle névaláírás-teszt megalkotója is.
Irodalmi alkotásai (versek, drámák) mellett „ideológiai” ténykedésének nyomai is fellelhetők. A zsidóság kereszténnyé válását szorgalmazta kiadványokban és egy szervezet tagjaként is.
A háborút túlélte és, 1946-ban még grafológiai tanfolyamot vezethetett, a következő évben még rádióműsorban beszélhetett a grafológiáról. 84 évesen 1980 nyarán hunyt el.

A sokoldalú Rényi Artúr

Rényi Artúr (1884–1951) gépészmérnök és közgazdasági mérnök igazán sokoldalú ember volt. Filozófiai, pszichológiai és irodalmi tevékenysége is figyelemre méltó, ahogyan fordítói munkássága is. Törvényszéki hiteles tolmácsként is működött.
A húszas évek elején grafológiai rovatot szerkesztett.
Románné 1926-ban megjelent Írás és egyéniség c. könyvében már említi Rényi nevét a grafológiával foglalkozó ismertebb személyek között. A MÍT alapítóinak sorában is ott találjuk Rényi Artúr nevét. Arról is vannak hírek, hogy a későbbiekben előadásokat is tartott például Klagesről és Saudekről is.
Fia, a kiváló matematikus, Rényi Alfréd (1921–1970) volt. Rényi Artúr által írt, a fiának szánt visszaemlékezéseiből készült könyv (angol nyelven) megjelenés előtt áll.

250 éve született Isaac D’Israeli

Isaac D’Israeli (1766–1848) angol földbirtokos volt, aki íróként, főleg irodalmi és történelmi tanulmányai révén ismert. Az angol irodalomtörténeti kutatások egyik úttörője. Jómódú zsidó volt, aki 1817-ben mégis megkereszteltette gyermekeit. Enélkül, legidősebb fia, Benjamin Disraeli (1804–1881) aligha futhatott volna be fényes pályát. Mint tudjuk, miniszterelnök lett és Viktória királynő bizalmasa is.

Ezt azonban apja már nem érhette meg, pedig 81 évet élt. Utolsó évtizedét már vakon.
Isaac D’Israeli nevét a grafológiatörténet is számon tartja, hiszen az írásvizsgálat iránt érdeklődött. Anekdotikus gyűjteményei közül Az irodalom furcsaságai (Curiosities of Literature) érdemes figyelmünkre, hiszen ez tartalmazza az Autographs című tanulmányát, melyben a kézírás és a jellem összevethetőségéről ír, valamint néhány történelmi személyiség írását mutatja be.

Richard Hauser – a grafológus sógor

A Grafológia folyóirat aktuális számában Bálint Vera a Yehudi Menuhinról írt cikke kapcsán megosztja velünk azt is, hogy a neves művész sógora kiváló grafológus is volt.

Richard Hauser (1911–1992) zsidó családban született Bécsben. Ott tanult pszichológiát is. A harmincas évek végén Angliába költözött. Richard Hauser szociológus 1946 nyarán Rómában találkozott először Yehudi Menuhinnal, aki hamarosan családtagjai kézírását is megmutatta neki, és igen elégedett volt Hauser meglátásaival. Az idők során barátokká, majd sógorokká lettek. Richard Hauser és Menuhin zongoraművész húga ugyanis egymásra találtak és összeházasodtak, majd 1957-ben végleg Londonban telepedtek le. Hephzibah Menuhin-Hauser (1920–1981) férjével közösen aktívan tevékenykedett különböző szociális és emberbaráti ügyekben.

Szigeti Gabriella és a grafológia

Szigeti Gabriella (1894–1952) Tiszafüreden született, ahol apja orvos volt. Ő pedagógus végzettséget szerzett, hiszen könyvtáros képzés akkor még nem volt. 1912-ben Angyalföldön kezdte könyvtárosként, ám hamarosan kikérte őt a Fővárosi Könyvtárnak Szabó Ervin (1877–1918), akinek leghűségesebb munkatársa lett. A KMP alapítását követően belépett a pártba, a Tanácsköztársaság idején vállalt funkciója miatt letartóztatták majd bebörtönözték. 1922-után kiszabadult, magánkönyvtárakat rendezett és titkárnőként alkalmi munkákból élt.

Solti Andrásné
(szül.: Szigeti Gabriella)

A német és francia nyelvismerettel rendelkező Solti Andrásné 1945 után térhetett vissza a Fővárosi Könyvtárba, mely a következő évtől már egykori mestere Szabó Ervin nevét viselte. Soltiné egészen haláláig itt dolgozott vezetőként. Részt vett a könyvtáros-képzésben is, már-már tudományos alapossággal készítette jegyzeteit. Könyvtárelméleti írásai kéziratban fennmaradnak.
A Szabó Ervin köreihez tartozó Madzsarné Jászi Alice leszármazottja, Repiszky Tamás, aki ismerte a könyvtárosnő lányát, Solti Gabriellát, hozta tudomásunkra, hogy Szigeti Gabriella is foglalkozott grafológiával. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy Madzsarné Jászi Alice és Szigeti Gabriella másod-unokatestvérek voltak.