Bartók Lajos Levél Koltóra c. verséből

Koltó kapcsán bizonyára sokakban felrémlik, hogy Petőfi Sándor (1823–1849) ott írta a mézeshetei alatt a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét (Szeptember végén). A költő hitvesével 1847 őszén több hetet tölthetett barátja, gróf Teleki Sándor (1821–1892) kastélyában.

Bartók Lajos és kézjegye

Petőfinek nagy tisztelője volt a jogot végzett költő és lapszerkesztő Bartók Lajos (1851–1902) is, aki a Levél Koltóra c. verse közreadásakor (1879) a Bolond Istók élclap szerkesztője volt. A közel 150 soros költemény címzettje a „vad gróf” néven elhíresült kalandos életet magáénak mondható 48-49-es honvédezredes és memoáríró Teleki Sándor.
De, hogy jön ide a grafológia?!
Nos, olvassunk csak bele! S ha a grafológia konkrétan nem is kerül szóba benne, bizony Bartók Lajos azt pedzegeti a költemény néhány sorában, hogy a kézírás megmutatja személyiségét. (Lásd a megvastagított szövegrészt!)

Levél Koltóra.
(Teleki Sándorhoz.)

Két nemzet hőse! hosszan olvasok
Arczod s kezed vonásiban, melyek
Emlékezet s barátság lángjait
Vetik felém világító toronyként.
Mért küldöd képed, hogyha irsz nekem?
S ha képed itt van, mért rám vesztegetned
Irásodat? Kép, írás, ez vagy az,
Külön s magában is teljes hiven
Mutatja lényed egész aranyát,
Mely tiszta, tűzpróbás, s vidám zenéjü…
Pedig szegény betűk, oly feketék
S oly görbe lábu és hajlott gerinczű
Kis szörnyek ők!... Mint piszkos ördögök,
Vagy mint a Dante kárhozottjai,
Úszkálnak ott alant, olvadt szurok-tó,
A tintatartó hullámaiban.

...