Grafológia a tejívóban – jelenet egy szovjet filmből

Ilf és Petrov az 1930-as években

A Grafológia folyóirat aktuális számában a kávéházi grafológiáról szóló cikkében Urbán József egy szovjet film humoros részletére hívja fel a figyelmet, melynek egyik szereplője – mondhatni –  grafológus.
Az Ilf és Petrov villamoson (Ехали в трамвае Ильф и Петров) az Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942) alkotópáros írásaiból készült filmalkotás, mely a múlt század 20-30-as éveinek Moszkvájában játszódik.
Az 1972-es szovjet filmet az akkoriban még fiatal Viktor Tyitov (1939–2000) rendezte. Egyik főszereplője, Vlagyimir Baszov (1923–1987)  egy főosztályvetőt alakított. Ő találkozott a grafológiával foglalatoskodó állatidomárral, akit Zinovij Gerdt (1916–1996) formált meg. Hogy mi történt velük? Az az itt látható filmrészletből kiderül!

Michon portré

Émilie de Vars utáni kutakodás során, az egyik művének közzététele kapcsán bukkant elő Jean-Hippolyte Michon e portréja. Mely azért izgalmas, hiszen néhány képet ismerhettünk Michonról, azonban ezt eddig aligha.
A kép alá került felirat (L'abbé Jean-Hippolyte Michon (1806-1881) type de l'abbé de Romilly, et de Paul Sardan) arra utal, hogy Vars kisasszony műveiben Romilly abbé és Paul Sardan alakját is Michonról mintázta.
A fent jelzett weboldalra nemcsak Michon ezen portréja, hanem szülőházának rajza is felkerült.

Émilie de Vars és a grafológia története

Émilie de Vars francia szerző 1810 szeptemberében született Charente megye Saint-Preuil településén. 1832-es megismerkedésüket követően nagyon közel került a grafológia atyjának tekintett Michon abbéhoz. Plátói kapcsolatukat mindketten kölcsönösen regénybe írták. (Akit mélyebben érdekel mindez, annak a Grafológia folyóirat 2014/2 számában megjelent cikket ajánlom figyelmébe.)

Émilie de Vars kisasszony a La Graphologie folyóirat készítésében is részt vállalt, és – valószínűleg elsőként – adott közre grafológiatörténeti tanulmányt 1874-ben (címlapját itt mutatjuk). A Historie de la graphologie elsősorban Michon munkásságára fókuszál, bemutatja annak grafológiai rendszerét, de a jeles elődökre is kitér. 

1879-ben már harmadízben jelentették meg Mlle de Vars történeti munkáját, de ő azt nem érhette meg, ugyanis 1877 áprilisának végén otthonában elhunyt. De ezen kiadás címlapján a szerző neve alatt több művét és tevékenységét is feltüntették.

Ki volt Flandrin abbé?

A közismert hivatkozások alapján Michon abbé elődjének tartjuk Flandrin abbét, s hihetnénk, hogy korban is bőven előtte járt. Nos, inkább kortársaknak tekinthetők, hiszen Flandrin csupán 3,5 évvel volt idősebb Michonnál.
Julien Flandrin 1803. május 8-án született. Teológiai tanulmányait követően pedagógiai és papi tevékenységei váltották, illetve egészítették ki egymást. Michon még nem volt harminc esztendős, amikor egy iskolát alapított, amelynek néhány évig Flandrin abbé volt a filozófia tanára.
Flandrin a kézírások alapján frappáns elemzéseket készített az iskola diákjairól, ami felkeltette Michon érdeklődését az íráselemzés iránt. Hamarosan együtt kezdték tanulmányozni a tanítványok írásképeit.
Idővel az egyház Flandrint Párizsba küldte. Lelkészként kezdte, majd az ott töltött három évtized után végül 63 évesen kanonok lett. Nem sokáig élvezhette ezt a magas tisztséget és szép feladatot, mert 1867. március 13-án elhunyt. Éppen ma 150 esztendeje!
Ez alkalomból Flandrin abbéról és Michonnal való kapcsolatáról szóló cikket közölt a Grafológia folyóirat aktuális száma, mégpedig a francia grafológia hazai pártolói közül W. Barna Erika és Demeter Anikó munkájaként. Írásukból megtudhatjuk azt is, hogy Flandrin milyen jellemzőkre figyelt kiemelten a kézíráselemzések során. A szerzőpáros kuriózumként bemutatja Flandrin kézírását Michon értelmezésében.

Nagy valószínűséggel e kastélyban működött az iskola,
ahol Flandrin és Michon abbé összeismerkedett

Festett portré Madzsar Alice-ról

A mozgásművészként ismert, de a grafológiával is elhivatottan foglalkozó Madzsarné Jászi Alice egyik, Szabó Ervinnek (1877–1918) a tudós, könyvtárosnak írott, levelében (1908 szeptemberében) közölte: „Ma kezdett el Czigány festeni. Életnagyságú profilkép lesz. A beállítás nagyon ügyes, de persze, hogy hogy fog sikerülni, azt még nem tudhatjuk”.

Nos, a Czigány Dezső (1883–1938) által festett portré elkészült, itt mutatjuk a fotóját.

Palasovszky Ödön (1899–1980) aki a 20. század sokoldalú és eredeti alkotóművésze volt, nem mellesleg Alice alkotótársa és tisztelője, egy cikkében említést tett a festményről, és eképpen írt róla: „Czigány Dezső a Madzsar Alice-ból kisugárzó költészetet festette meg”.

100 éve született Augusto Vels

A spanyol grafológia jelentős képviselője 1917. február 28-án született Spanyolország déli részén, s az Augusto Alfonso Velasco Andreo nevet viselte. Iskolái elvégzését követően zenét tanult, ám hamarosan dolgozni kényszerült. A polgárháború évei alatt találkozott a grafológiával. A háborút követően újra hivatalos állásában a Telegraph cégnél dolgozott. Majd idővel egy katalán lapban kezdett publikálni, ekkoriban lett az írói neve Augusto Vels. Népszerűvé vált a grafológiai cikkeivel. Diplomát szerzett pszichológiából, miközben már maga is oktatott, kutatott és publikált a grafológia terén. S 1949-ben megalapozta módszerét, melyet grafoanalízisnek nevezett. Ugyanezen évben nősült. (Vels íráselemzés kapcsán ismerte meg élete párját, később két gyermekük született.) 1961-ben jelent meg első ízben legfontosabb műve Az írás és személyiség (Escritura y Personalidad). A grafológia gyakorlati hasznát az üzleti életben is felismerte. Spanyol grafológia szervezetekben valamint a grafológia tudományos elismertetésében is nagy szerepet vállalt. Nemcsak szülőhazájában, a spanyol nyelvterületeken mindenütt számon tartják munkásságát. Számos elismerést kapott. A spanyol grafológia atyjának titulált Augusto Vels 83 éves korában 2000 nyarán egy barcelonai kórházban hunyt el.
Augusto Vels életéről és munkásságáról a Grafológia folyóirat 2014/2 száma közölt cikket.

Festmény a grafológus bárónőről

Sally von Kügelgen (1860–1928) balti német festőművész az észtországi Tartu szülötte. S ugyan 1890-től többnyire Rómában élt, szülőföldjére vissza-vissza látogatott. Ő készítette ezt az olajfestményt 1900 körül Isabella von Ungern-Sternberg bárónőről.

A grafológiával is foglalkozó akkoriban ötvenes éveiben járó asszony fodros ruhát, ékszereket és virágdíszeket visel, egyik könyökét az asztalra téve ül, fejét lágyan kezére támasztva látható a festményen, sötétbe burkolózó háttér előtt.
A kép jó ideig a család tulajdonában volt. Egy 1939-es forrás szerint akkori tulajdonosa Rudolf von Wistinghausen (1905–1981) német diplomata. Ő a bárónő unokája, és tíz esztendős volt nagyanyja halálakor, és ő Isabella von Ungern-Sternberg bárónő egyetlen, fiatalon (28 évesen) elhunyt lányának az fia.
A festményen látható grafológus bárónő dédunokája Henning von Wistinghausen, aki az 1991-ben függetlenné lett Észt Köztársaság első német nagykövete volt. Ő úgy gondolta, hogy a kép maradjon ott, ahol dédanyja élt. Így Tallinnban, Németország nagykövetségének egyik falán látható e festmény.