Ki volt ifj. dr. Balázs Dezső?

Blockner Dezső néven a 20. század elején hirdetőiroda-tulajdonosként ismertté lett Blockner Izidor első fiaként 1884. április 1-jén született. S 15 esztendős volt, amikor a legkisebb fivére született. Volt egy húga is, aki Hajós Alfréd felesége lett. Az öt Blockner-fivér családnevét idővel részben vagy egészben Balázsra módosította. (Sajnos három kisebb fivére háborúban veszítette életét.)

Ifj. dr. Balázs Dezső (1910)

Jogi tanulmányai végeztével ifj. dr. Balázs Dezső ügyvéd lett és 1910-ben megnősült. Lánya, Magda 1913 decemberében született.
Ifj. dr. Balázs Dezső nevével különféle szervezetek tagjai vagy előadói között találkozhatunk. Irodalmi, jogi és lélektani témákról is tartott előadásokat és tanulmányokat adott közre. 1929 végén a Magyar Írástanulmányi Társaság alapítói között főtitkár és ügyész minőségben találjuk. A következő esztendőkben elsősorban a kriminalitás témakörébe illő előadásokat tartott e társaság ülésein.
Életének fő műve és grafológusi munkásságának csúcsa az 1943 végére megjelent terjedelmes és tartalmas könyv, melynek címe: Ember, jellem, írás, s amelynek elkészítésében szerzőtársa dr. Hajnal Richárd, idegorvos lett. E mű ma is etalon a hazai grafológiai irodalomban.
A könyv megjelenésekor ifj. dr. Balázs Dezső már nagypapa volt. Feleségét 1945 tavaszán egy balesetben veszítette el, őt magát pedig 64 esztendősen 1949 márciusában ragadta el a halál. Övéi mellett nyugszik, a családi sírboltban.

Köszönet a fotóért és a személyes információkért az azokat rendelkezésre bocsájtó családtagoknak!

Ki volt dr. Hajnal Richárd?

dr. Hajnal Richárd

Hajnal Richárd 1898-ban született. Szerény körülmények között nevelkedett. Már diákkorában részt vett a munkásmozgalomban. Belépett a KMP-be is, majd ténykedett az Antialkoholista Mun­kásegyletben és a Gyermekbarát Egyesületben.
Túravezetőként is aktív volt. 1924-ben közreadott egy tanulmányt A turistaság egészségtana címmel a Természetbarát Könyvtár sorozatban.
Az idegorvosként praktizáló dr. Hajnal csatlakozott Stekel hazai követőihez, és 1929-ben alapító tagja lett az Aktív-Analitikus Pszichoterapeuták Egyesületének. (Itt közölt fényképét honlapjukról vettük át.) Ténykedett a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületben. Hivatása kapcsán is voltak jelentősebb publikációi.
A harmincas évek elejétől felbukkan neve a Magyar Írástanulmányi Társaság tagjai között is. 1931-ben titkárként, valamint több alkalommal tartott előadást. 1947-ben a MÍT főtitkára volt.
Dr. Hajnal Richárd nevét a magyar grafológiatörténet elsősorban, a 20. század első felének – ha nem az egész évszázad – legnagyszerűbb grafológiai könyvének egyik szerzőjeként tartja számon. A szakmai berkekben csak „Balázs-Hajnal”-ként emlegetett Ember, jellem, írás ifj. dr Balázs Dezső és dr. Hajnal Richárd tudását és munkáját dicséri és 1943 végén jelent meg.
Dr. Hajnal 1945 után az OTI-nál vezetőként ténykedett. A 40-es évek végén a neurológiai és pszichoterápiás rendelést vezette Újpesten. Amikor 1959 februárjában egy mozgalmi összejövetelen hirtelen érte a halál, a Trefort utcai rendelőintézet főorvosaként dolgozott.

Georg Schneidemühl és a grafológia

Dr. Georg Schneidemühl

A német állatorvos, patológus és egyetemi tanár Georg Scheidemühl Poroszország nyugati részén született 1853 decemberében egy kereskedő fiaként. Berlinben kezdte állatgyógyászati tanulmányait. 22 évesen már állatorvos volt, de munkája mellett természettudományi és orvosi tanulmányait is folytatta (Halle, Kiel), 1883-ban Erlagenben doktorátust kapott, s innentől kezdve sorra tette közzé szakmai publikációit.
1896-ban a sziléziai Breslau (ma Wrocław) egyetemének állatorvos-tudományi oktatója majd vezetője lett. 1905-ben a kieli egyetemen az összehasonlító patológia professzora, majd docense lett. Innen 1922-ben, 68 esztendősen ment nyugdíjba és Potsdamba költözött, és 1928 novemberében 74 esztendősen hunyt el szülővárosában.
Az 20. század első évtizedeiben, kieli professzorsága idejében grafológiai tárgyú művei is megjelentek. Dr. Georg Schneidemühl szerzőségével A Kézírás és karakter (Handschrift und Charakter) első ízben 1911-ben jelent meg, majd egy vékonyabb kötet is napvilágot látott tőle első ízben 1916-ban mely A Kézírás-értékelés (Die Handschriftenbeurteilung) címet kapta.

Saint Morand, a "névadó"

St. Morand elsősorban a borászok védőszentjeként ismert és nagy kultusza van egész Elzászban, valamint Franciaország más régióiban és Németország egyes térségeiben is tisztelik.
A XI. század közepén született szerzetes német nemesi család sarja. Tanulmányait a worms-i püspöki iskolában folytatta, majd zarándoklatra indult. Később Cluny-ban élte szerzetesi életét.
Idős korában érkezett Altkirchenbe, afféle missziós feladatokra kérte fel egy gróf, akinek tanácsadója is lett. Továbbá Morand az akkor épülő Szt. Kristóf templom első egyházi embere volt. Ott élte utolsó éveit, 1115. június 3-án hunyt el cellájában. Altkirchenben is temették el.

Saint Morand

Már életében több csodát tulajdonítottak neki. Morand-t 1181-ben nyilvánították szentté. Legendájához hozzáfűzik még, hogy a nagyböjtöt egy szőlőfürttel bírta ki. Ezért gyakran ábrázolják kezében szőlőfürttel és bottal. Ünnepnapja június 3.
Több templomot emeltek tiszteletére. S ma már az altkirchi templom az ő nevét viseli, valamint a monostor egyik épületéből kialakított kórház is. Sírja zarándokhellyé lett. Kétségtelenül Altkirch lett St. Morand kultuszának központja.

Végezetül említsük meg: Alkirch nem messze található Mulhouse-től (vonattal, autóval 20-30 percre), ahol Elisabeth Koechlin született, aki H. Saint Morand néven publikált, és elsősorban e néven tartja számon a grafológiatörténet.

Ki rejtőzött a H. Saint Morand név mögött?

A villa, ahol Elisabeth
szüleivel és testvéreivel élt

Elisabeth Sandoz apja Albert Sandoz (1845–1926) Bázelben született, majd az onnan 30 km-nyire (bár másik országban) lévő Mulhouse városában telepedett le. Ott nősült, felesége Elisabeth Buhl (1848–1920) hat gyermeket szült a textilipari vállalkozónak. A legkisebb gyermek, Elisabeth – aki anyja keresztnevét kapta – akkor született, amikor felépült a Villa La Bourdonnière, ahol a gyáros gyermekei felnőttek. Az 1888. szeptember 19.-én született lány (becézve Lise vagy Louise) 25 évesen, 1914. januárjában lett André Koechlin (1888–1954) felesége Mulhouse-ban.
Első fiúk, Renaud Koechlin még az év novemberében megszületett Luasenne-ban. Második fiúk ugyanott született 1918-ban, Henry François Koechlin jogász lett.

Madame Koechlin aláírása

Koechlin asszony a harmincas évek végén publikálta grafológiai művét H. Saint Morand néven, francia nyelven. A háború 1940-ben Elzászból Párizsba űzte őket, ahol grafológusként ténykedett. Negyven év házasság után 65 évesen özvegyült meg, férje 1954 februárjában Mulhouse-ban hunyt el.

Ő folytatta grafológusi munkáját, s élete alkonyán tette közzé ismert tipológiáját. 1977 szeptemberében nyolc nappal a 89. születésnapja előtt hunyt el a Párizs közeli Garches településen.

Egy kis költészet...

A Költészet Napján hadd citáljak egy verset! Nem is akármilyent!

„De hát én mindig is
hittem a grafológiában.
A kéz iramló üzenetei,
a szaggatott füzér, a horgok,
a dőlésszög, a zárt, nyitott ivek,
az ékezetek elmaradozó, vagy
előrelobbant zászlai
őszintébbek, személyesebbek,
mint a tekintet,
mint a beszéd.”

Fodor András

Levelek című versében írta e sorokat Fodor András (1929–1997), aki nemcsak költő és esszéíró volt, de elmélyülten foglalkozott zenével és képzőművészettel is, könyvtárosi és szerkesztői tevékenységei mellett.

Ha az idézet sorokat grafológiatörténethez kapcsolnánk, arról lenne érdemes szólni, hogy a Levelek című vers – mely teljes egészében olvasható a költői életmű digitalizált gyűjteményében, még autográfként is – az 1985-ben megjelent Reményfutam c. kötetéből való. S keletkezése a 20. század végének arra az időszakára tehető, amikor több évtizedes mellőzöttség után a grafológia újra teret kaphatott.

Grafológia a tejívóban – jelenet egy szovjet filmből

Ilf és Petrov az 1930-as években

A Grafológia folyóirat aktuális számában a kávéházi grafológiáról szóló cikkében Urbán József egy szovjet film humoros részletére hívja fel a figyelmet, melynek egyik szereplője – mondhatni –  grafológus.
Az Ilf és Petrov villamoson (Ехали в трамвае Ильф и Петров) az Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942) alkotópáros írásaiból készült filmalkotás, mely a múlt század 20-30-as éveinek Moszkvájában játszódik.
Az 1972-es szovjet filmet az akkoriban még fiatal Viktor Tyitov (1939–2000) rendezte. Egyik főszereplője, Vlagyimir Baszov (1923–1987)  egy főosztályvetőt alakított. Ő találkozott a grafológiával foglalatoskodó állatidomárral, akit Zinovij Gerdt (1916–1996) formált meg. Hogy mi történt velük? Az az itt látható filmrészletből kiderül!