Szekszárdon születtem...

„Szekszárdon születtem”... s ezt nemcsak Babits Mihály, hanem Rákosné Ács Klára is elmondhatta magáról. Ugyanis édesapja, Ács Lipót a helyi főgimnázium rajztanára volt. Születésekor még Auerbach, 1904-től már Ács Klára 12 éves koráig élt Szekszárdon családjával.

A szekszárdi Széchenyi utca a századelőn

A Széchenyi utcában volt a házuk, a Mattioni család háza mellett. Klára kislánykorában gyakran játszott együtt a Mattioni-lányokkal, Eszterrel és Erzsivel. Mattioni Eszter (1902–1993) később neves festő és egyedi mozaikok alkotója lett. A játszótársak iskolatársakká lettek a polgári leányiskolában. A kis Klára járt tánciskolába és tanult zongorázni is.

Rákosné szekszárdi kis barátnői közül említi még dr. Leopold Kornél (1865–1939) ügyvéd, lapkiadó és bankár lányát, Macit. Őt kisasszonyok nevelték, vele együtt járt úszni, teniszezni, korcsolyázni is.

S ha már Babits szóba került, említsük meg, hogy a költő húga Babits Angéla (vagy ahogyan nevezték: Angyalka) (1886–1935) volt Klára tornatanára a polgári leányiskolában.

A sokoldalú Ács Lipót

Ács Lipót

Ács Lipót (1868–1945) Vizsolyban született. Apja zsidó terménykereskedő volt. Eredeti családneve Auerbach, 1903 őszén magyarosított, s lett Ács. Rajztanári és festészeti képzést is kapott. Házasságkötése után inkább a biztos megélhetést választotta a művészi pálya helyett. A Millennium évében nyitó szekszárdi főgimnázium rajztanára volt 16 esztendőn keresztül. Ezen időszak alatt született egyetlen lánya, Rákosné Ács Klára. És Ács Lipót ott fedezte fel a sárközi népművészetet, s kiemelkedő szerepe lett annak honi és nemzetközi megismertetésében. Mindeközben a helyi múzeum gyűjteményének egyik gondozója volt
Ötvös- és kerámiatárgyak készítésével is foglalkozott, iparművészeti tevékenységét számos díjjal ismerték el.
Ács Lipót családjával 1912-től Budapesten élt. A Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársa lett. Ezután is írt szakcikkeket, s igen sokrétű tevékenysége köréből említsük meg, hogy a Magyar Gyermektudományi Társaság igazgatótanácsának is tagja volt.
Ács Lipót művész, pedagógus, néprajzos és mondhatni afféle menedzser szemléletű tudós volt.
Tudjuk, ő vitte el a lányát Románné Goldzieher Klárához – s ezzel elindította sajátos életpályáján. És egy érdekes tényre is bukkantam: Ács Lipót a szekszárdi királyi törvényszék kinevezett hites írásszakértője lett 1900-ban.

Kézzel írott sorok Wilhelm Preyertől

Egy német nyelvű grafológiai témájú honlapon lelhető fel ez a néhány sornyi szöveg Wilhelm Preyer kézírásával. Nemcsak nézni, netán íráselemző szemmel vizsgálgatni, még elolvasni is érdemes.

Bár nem könnyen olvasható az írás, ám németül jól beszélő kollégám kisilabizálta és neki köszönhetően a szöveg magyar fordítását is közreadhatom. Íme:
„Számomra a grafológia rejtély. Az agy bizonyos pontjáról kiinduló impulzusok a mozgatóidegeken keresztül eljutnak a karizmokba és mozgásba hozzák az ujjakat. Mi köze a tollat tartó ujjak által létrehozott írásbeli formáknak a személyes tulajdonságokhoz?”

Az 1891. 1. 31.-én keltezett és W. Preyer által szignált mondatok attól érdekesek, hogy az akkor még csak a kérdést feltevő Preyer néhány év múlva már a grafológia elkötelezettje lett, sőt ténykedésével beírta nevét a grafológia történetébe is.

175 éve született Wilhelm Preyer

Ma 175 éve, 1841. július 4-én született Wilhelm Preyer Manchesterben. Apja német gyáros volt, aki a családjával Angliába költözött. William Thierry Preyerként is ismert fia azonban jórészt Németországban végezte tanulmányait (Bonn, Heidelberg, Berlin, Bécs, Párizs). Természettudományi érdeklődését követve élettant és kémiát tanult és Heidelbergben 1862-ben doktorált. Majd 1866-ban orvosi diplomát szerzett Bonnban.

Hamarosan megfelelő állást kapott és Jénában telepedett le, ahol 1869-től az egyetemen az élettan professzoraként ténykedett közel két évtizeden át. Ezen időszakban született a fia. Az ő első három évének fejlődését figyelte meg és ez alapozta meg az 1882-ben jelent meg Die Seele des Kindes (A gyermeki lélek) művét, mely a modern gyermeklélektan egyik nagyhatású alapműve.
1888-tól már Berlin lett tevékenységének központja. A német fiziológus már betegeskedett, s inkább azon munkáival foglalkozott melyek a pszichológia tárgykörébe tartoznak. Írt egy könyvet a hipnózisról is. Wilhelm Langenbruch révén ismerkedett meg grafológiával.
Grafológiatörténeti mérföldkő Preyer 1895-ben megjelent Zur Psychologie des Schreibens (Az írás pszichológiája) c. munkája. Ebben – többek között – felfedi, hogy a jobb kézzel, bal kézzel, lábbal vagy szájjal készült írások vizsgálata során, arra jutott, hogy az írástevékenységet az agy vezérli.
Utolsó éveiben több ízben előadást is tartott a grafológia jelentőségéről.
Preyer egészségügyi okokból költözött Wiesbadenbe, ott hunyt el 1897 nyarán hosszas betegeskedést követően 56 évesen.

Némi személyes Michonról

Egy vidéki napilapunk színes hírei között leltem ezt a szöveget, mely érdekes személyes részleteket közöl Jean-Hippolyte Michon és az 1871-es év egyik jelentős eseménye kapcsán. (Illusztrációnk Michon abbé egyik olyan képe, melyen a leginkább fellelhetők a róla itt írottak.)

1871. november 24-e van. A 65 éves Michon abbé vörös és arany előadótermet bérelt ki, hogy bejelentse a csodálkozó embereknek, új tudomány született: a grafológia.

Az abbé vastag szemöldöke alatt huncut szemek ragyognak, romantikus ifjúkorából megőrizte csigákba bomló hosszú haját. Lelkesen és ékesszólóan beszél arról az újságról, melyet nemrég indított meg: a „Kéziratos Újság”-ról. A következő magyarázatot adja: „Negyven év óta megőrzöm híveim és barátaim leveleit, és addig elemzem mindenkinek az írását, amíg feltárom jellemét.”

A fenti idézetet innen vettük: Szolnok megyei Néplap. 1971. július 16. 4. oldala (Tarka-barka). Ám ott a szöveg eredeti forrásához támpontot nem találunk.

Az első grafológia lap fejléce

A grafológia szó felbukkanását az első grafológiai témájú folyóirat megjelenéséhez kötjük. Az évszám 1871. E lap lelke, a grafológia szó kiötlője pedig nem más, mint Jean-Hippolyte Michon.
Most e grafológiatörténeti mérföldkőnek tekinthető periodika első számának fejlécét nézzük meg közelebbről.

Ami leginkább figyelmet követel, azaz legnagyobb méretű a főcímből az az „autographes”. Ez lenne a lényeg! Az „autográfok” szó „sajátkezű írások” jelentéssel bír.
E szó alatt találjuk a „l'art de juger les hommes par leur écriture” szöveget, melyet úgy magyaríthatnánk „az emberek megítélése az írás által”. Ez alatt pedig a „feuille hebdomadaire consacrée aux curieuses révélations de la graphologie” olvasható, azaz „hetilap melyet különösen a grafológia kinyilatkoztatásainak szentelnek”.
(Megjegyezzük, hogy alig telt el fél esztendő, s már „La Graphologie” felirat volt a legékesebb és legnagyobb a fejlécen!)

Ha valaki a megjelenés napjára kíváncsi, ne a bal felső sarokban lévő dátumot böngéssze. Ugyanis ez egy felülnyomott dátum lehet. Hiszen november 4-ére tervezett megjelenés csak két héttel később 1871. november 18-ára valósult meg. (Ez az oka, hogy a különböző források eltérően említik a lap megjelenését!)

Dienes András és a grafológia

A Petőfi életének kutatójaként ismert Dienes András (1904–1962) Kassán született. Szegeden tette le az érettségijét. Újságíró akart lenni, de a családi hagyományt folytatva (uis. apja is honvéd volt), katonai pályára lépett. Volt katona, csendőr majd rendőr, ellenálló, politikai fogoly, kitelepített, halálraítélt és kitüntetett is. Végül az irodalomtudományok kandidátusa címet is oda tehették neve mellé, és az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa lett.
Eleinte katonai szakíró és szépíró is. Több ifjúsági regény szerzője (pl. Farkasles, Bogáncs hadnagy). Történelmi és irodalomtörténeti emlékhelyeink ismerője és szenvedélyes védelmezője lett.

Dienes András

1949-ben jelent meg első Petőfi-könyve, s akkor már elkötelezettje lett az ügynek. Szinte megszállott szorgalommal járta a terepet, kutatott és publikált. Erre 1955-től nyílt jórészt lehetősége, s mindössze hét év adatott még neki. Mint irodalomtörténész újabb témát talált, Radnóti halálának körülményei után kutatott, amikor váratlanul elhunyt.
Fiatalon még Dienes Andor néven publikált, s egyik 1938-ban megjelent cikke arról tanúskodik, hogy alaposan elmélyedt a grafológiában, melyben a klagesi irányvonalat követte.