Michon portré

Émilie de Vars utáni kutakodás során, az egyik művének közzététele kapcsán bukkant elő Jean-Hippolyte Michon e portréja. Mely azért izgalmas, hiszen néhány képet ismerhettünk Michonról, azonban ezt eddig aligha.
A kép alá került felirat (L'abbé Jean-Hippolyte Michon (1806-1881) type de l'abbé de Romilly, et de Paul Sardan) arra utal, hogy Vars kisasszony műveiben Romilly abbé és Paul Sardan alakját is Michonról mintázta.
A fent jelzett weboldalra nemcsak Michon ezen portréja, hanem szülőházának rajza is felkerült.

Émilie de Vars és a grafológia története

Émilie de Vars francia szerző 1810 szeptemberében született Charente megye Saint-Preuil településén. 1832-es megismerkedésüket követően nagyon közel került a grafológia atyjának tekintett Michon abbéhoz. Plátói kapcsolatukat mindketten kölcsönösen regénybe írták. (Akit mélyebben érdekel mindez, annak a Grafológia folyóirat 2014/2 számában megjelent cikket ajánlom figyelmébe.)

Émilie de Vars kisasszony a La Graphologie folyóirat készítésében is részt vállalt, és – valószínűleg elsőként – adott közre grafológiatörténeti tanulmányt 1874-ben (címlapját itt mutatjuk). A Historie de la graphologie elsősorban Michon munkásságára fókuszál, bemutatja annak grafológiai rendszerét, de a jeles elődökre is kitér. 

1879-ben már harmadízben jelentették meg Mlle de Vars történeti munkáját, de ő azt nem érhette meg, ugyanis 1877 áprilisának végén otthonában elhunyt. De ezen kiadás címlapján a szerző neve alatt több művét és tevékenységét is feltüntették.

Ki volt Flandrin abbé?

A közismert hivatkozások alapján Michon abbé elődjének tartjuk Flandrin abbét, s hihetnénk, hogy korban is bőven előtte járt. Nos, inkább kortársaknak tekinthetők, hiszen Flandrin csupán 3,5 évvel volt idősebb Michonnál.
Julien Flandrin 1803. május 8-án született. Teológiai tanulmányait követően pedagógiai és papi tevékenységei váltották, illetve egészítették ki egymást. Michon még nem volt harminc esztendős, amikor egy iskolát alapított, amelynek néhány évig Flandrin abbé volt a filozófia tanára.
Flandrin a kézírások alapján frappáns elemzéseket készített az iskola diákjairól, ami felkeltette Michon érdeklődését az íráselemzés iránt. Hamarosan együtt kezdték tanulmányozni a tanítványok írásképeit.
Idővel az egyház Flandrint Párizsba küldte. Lelkészként kezdte, majd az ott töltött három évtized után végül 63 évesen kanonok lett. Nem sokáig élvezhette ezt a magas tisztséget és szép feladatot, mert 1867. március 13-án elhunyt. Éppen ma 150 esztendeje!
Ez alkalomból Flandrin abbéról és Michonnal való kapcsolatáról szóló cikket közölt a Grafológia folyóirat aktuális száma, mégpedig a francia grafológia hazai pártolói közül W. Barna Erika és Demeter Anikó munkájaként. Írásukból megtudhatjuk azt is, hogy Flandrin milyen jellemzőkre figyelt kiemelten a kézíráselemzések során. A szerzőpáros kuriózumként bemutatja Flandrin kézírását Michon értelmezésében.

Nagy valószínűséggel e kastélyban működött az iskola,
ahol Flandrin és Michon abbé összeismerkedett

Festett portré Madzsar Alice-ról

A mozgásművészként ismert, de a grafológiával is elhivatottan foglalkozó Madzsarné Jászi Alice egyik, Szabó Ervinnek (1877–1918) a tudós, könyvtárosnak írott, levelében (1908 szeptemberében) közölte: „Ma kezdett el Czigány festeni. Életnagyságú profilkép lesz. A beállítás nagyon ügyes, de persze, hogy hogy fog sikerülni, azt még nem tudhatjuk”.

Nos, a Czigány Dezső (1883–1938) által festett portré elkészült, itt mutatjuk a fotóját.

Palasovszky Ödön (1899–1980) aki a 20. század sokoldalú és eredeti alkotóművésze volt, nem mellesleg Alice alkotótársa és tisztelője, egy cikkében említést tett a festményről, és eképpen írt róla: „Czigány Dezső a Madzsar Alice-ból kisugárzó költészetet festette meg”.

100 éve született Augusto Vels

A spanyol grafológia jelentős képviselője 1917. február 28-án született Spanyolország déli részén, s az Augusto Alfonso Velasco Andreo nevet viselte. Iskolái elvégzését követően zenét tanult, ám hamarosan dolgozni kényszerült. A polgárháború évei alatt találkozott a grafológiával. A háborút követően újra hivatalos állásában a Telegraph cégnél dolgozott. Majd idővel egy katalán lapban kezdett publikálni, ekkoriban lett az írói neve Augusto Vels. Népszerűvé vált a grafológiai cikkeivel. Diplomát szerzett pszichológiából, miközben már maga is oktatott, kutatott és publikált a grafológia terén. S 1949-ben megalapozta módszerét, melyet grafoanalízisnek nevezett. Ugyanezen évben nősült. (Vels íráselemzés kapcsán ismerte meg élete párját, később két gyermekük született.) 1961-ben jelent meg első ízben legfontosabb műve Az írás és személyiség (Escritura y Personalidad). A grafológia gyakorlati hasznát az üzleti életben is felismerte. Spanyol grafológia szervezetekben valamint a grafológia tudományos elismertetésében is nagy szerepet vállalt. Nemcsak szülőhazájában, a spanyol nyelvterületeken mindenütt számon tartják munkásságát. Számos elismerést kapott. A spanyol grafológia atyjának titulált Augusto Vels 83 éves korában 2000 nyarán egy barcelonai kórházban hunyt el.
Augusto Vels életéről és munkásságáról a Grafológia folyóirat 2014/2 száma közölt cikket.

Festmény a grafológus bárónőről

Sally von Kügelgen (1860–1928) balti német festőművész az észtországi Tartu szülötte. S ugyan 1890-től többnyire Rómában élt, szülőföldjére vissza-vissza látogatott. Ő készítette ezt az olajfestményt 1900 körül Isabella von Ungern-Sternberg bárónőről.

A grafológiával is foglalkozó akkoriban ötvenes éveiben járó asszony fodros ruhát, ékszereket és virágdíszeket visel, egyik könyökét az asztalra téve ül, fejét lágyan kezére támasztva látható a festményen, sötétbe burkolózó háttér előtt.
A kép jó ideig a család tulajdonában volt. Egy 1939-es forrás szerint akkori tulajdonosa Rudolf von Wistinghausen (1905–1981) német diplomata. Ő a bárónő unokája, és tíz esztendős volt nagyanyja halálakor, és ő Isabella von Ungern-Sternberg bárónő egyetlen, fiatalon (28 évesen) elhunyt lányának az fia.
A festményen látható grafológus bárónő dédunokája Henning von Wistinghausen, aki az 1991-ben függetlenné lett Észt Köztársaság első német nagykövete volt. Ő úgy gondolta, hogy a kép maradjon ott, ahol dédanyja élt. Így Tallinnban, Németország nagykövetségének egyik falán látható e festmény.

Isabella von Ungern-Sternberg a grafológus

Isabella Olga von der Pahlen baronesz – egy balti német arisztokrata család sarja –1846 szeptemberében született Tallinnban. Elsőszülött volt, s még nyolc testvére lett.

Hajadonként 1876-ban olaszországi utazása során összeismerkedett az akkoriban még nagy művei előtt álló Friedrich Nietzsche (1844 –1900) német filozófussal. Továbbá annak húgával, Elizabeth-tel, akit a források gyakran a barátnőjeként említenek.
Már harminc is elmúlt, amikor 1878 márciusában nőül ment az ugyancsak előkelő és gazdag család tagjához Rudolf von Ungern-Sternberg (1837–1897) báróhoz, s lett Isabella von Ungern-Sternberg báróné. A párnak négy gyermeke született, három fiú és egy leány.
Cseperedő gyermekei mellett irodalmi szalont tartott, majd túl negyvenedik életévén kezdett grafológiával foglalkozni.
1895-tól élete végéig a párizsi Grafológiai társaság tagja volt (és tiszteletbeli alelnöke lett.)
Első, 1898-ban megjelent francia nyelvű tanulmányán e megjelölés szerepel a neve alatt. 1900-ban egy német grafológiai társaságnak is tagja lett. Már özvegy ekkoriban, és utazgat is Németországban. A 20. század elején több grafológiai témájú művet publikált, ezek közül leggyakrabban az 1902-ben megjelent Nietzsche-vel és kézírásával foglalkozó tanulmányát említik.
Jelentősebb esemény még: 1912-ben találkozott II. Miklós (1868–1918) orosz cárral. Isabella von Ungern-Sternberg 68 évesen 1915 augusztusában hunyt el szülővárosában.