Lyka Károly és Biró József kapcsolatáról

Lyka Károly

A görög gyökerű Lyka-család legismertebb tagja, Lyka Károly 150 esztendeje, 1869. január 4-én született Pesten. Nyitrán nőtt fel, tehetséges volt a rajzolásban, ám a könyveket is szívesen bújta. Németországi és olaszországi tanulmányai után hazatérve lett a honi művészettörténet-írás kiválósága. A szellemi élet több ágában műveltséget szerzett férfiú publicista, kritikus és tanár, sőt botanikus is volt.
A nagyváradi illetőségű Biró József (1907–1945), akit a hazai grafológia is számon tart, Lykához hasonlóan sokoldalú és olvasott fiatalember volt és ugyancsak jó tollú szerző. Annak idején Lyka éppúgy a festészettől csábult el a művészettörténethez, mint nála csaknem négy évtizeddel ifjabb pártfogoltja Biró József.
A festőnek készülő Biró a képzőművészeti főiskolán Réti István (1872–1945) osztályába került, akit korábban Nagybányáról már ismerhetett. Tudni lehet, hogy Réti szakmai barátságban és szövetségben volt Lyka Károllyal. Biró József és Lyka Károly is jó kapcsolatba került egymással, olyannyira, hogy a fiatal festőnövendék tanára hatására iratkozott be a budapesti tudományegyetemre – ami nem is volt túl egyszerű akkoriban izraelitaként –, hogy művészettörténész legyen. Biró 1932-ben doktorált művészettörténetből. Kettejük tiszteletteljes kapcsolata mindvégig megmaradt, bár ez nem tarthatott évtizedekig.
A 75. évét betöltő jeles művészettörténészt köszöntő Lyka Károly Emlékkönyv 1944-ben Biró József utolsó még életében megjelent tanulmányát közölte. Nem sokkal később 1945 januárjában Biró és Réti is távozott az élők sorából. S éppen mentora adta közre Biró József első nekrológját (Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála. Új Idők 1947. aug.), amikor bizonyossá vált, hogy fiatal kollégájának életműve idejekorán lezárult.
A következő időkben Lyka Károly munkásságát két alkalommal is Kossuth-díjjal ismerték el, s a kiváló művészettörténész szép kort ért meg, 96 esztendősen 1965 tavaszán hunyt el.