2019. május 12., vasárnap

1929: Könyvhét és grafológia

Május 12. vasárnap volt 90 évvel ezelőtt is. Ez a nap azért emlékezetes, mert 1929. május 12-én kezdődött a Magyar Könyvhét. A legelső! Az Ünnepi Könyvhét vagy könyvnapok azóta már komoly tradícióval rendelkező eseménysorozat. S ennek kapcsán akár az autogramosztás is eszünkbe juthatna, de a nyomtatott betűk ünnepéhez kapcsolódva fellelhető valami, ami mégiscsak a kézíráselemzéshez köthető. 
A Literatura 1929 Könyvheti különszámában Zolnay Vilmos tollából származó, Amiről nincs könyv… című összeállítás egyik bekezdését citáljuk itt: 
„Hiányzik egy – a németeknél és más külföldön nagyban szereplő – a grafológiával, mint tudománnyal foglalkozó magyar munka. Itt nem állja meg a helyét valamilyen fordítás, mert a grafológia a lélek rejtett dolgaival foglalkozik s így nem lehet a magyar lelket német kaptafára húzni. Más a magyar gondolkodása, más a mentalitása. Magyar íráspéldákkal kellene ezt megvilágítani.”

S hozzá kell tennünk, hogy akadt már ilyen könyv 1929-ben is, de úgy tűnik ez nem jutott a szerző tudomására. S hogy netán e felvetésnek is köze lehetett ahhoz, hogy a 30-as években megszaporodtak a hazai grafológiai témájú könyvek, ez valószínűleg sosem derül ki.

2019. május 8., szerda

Carl von Noorden és Roda Wieser

Carl von Noorden személye azért lehet érdekes számunkra, mert első felesége Agnes Binz (1863–1917) négy gyermeknek adott életet 1886-94 között, s közülük a legkisebb, aki a Roda nevet kapta, később Roda Wieser (1894–1986) néven a 20. századi grafológia jeles alakja lett.

Carl von Noorden (1858–1944) német születésű neves belgyógyász és endokrinológus volt, akit elsősorban a cukorbetegek diétájának – melynek az inzulin felfedezése előtt nagyobb fontossága volt – tanácsadójaként tartottak számon. Az ún. fehérkenyér egység (WBE) az ő javaslatára került be a hétköznapi gyakorlatba.
Carl H. von Noorden
Roda születésekor apja 36 éves volt, s akkortól a frankfurti városi kórház belgyógyász főorvosa volt, 1906-ig. Abban az esztendőben a cukorbetegség elismert specialistájaként kapta meg az I. sz. Belgyógyászati Klinika vezetői posztját, s így 1906-ban családjával Bécsbe költözött (Roda akkor 12 esztendős lett). Carl von Noorden 1913-29 között egy frankfurti szanatórium vezetését vállalta. Ebben az időszakban, 1917-ben megözvegyült, majd 1921-ben újra megnősült. Roda már 27 esztendős volt akkor (s hamarosan férjhez is ment) így az apja munkatársából asszonyává lett Herta von Noorden pótanyaként már aligha jöhetett számításba.
Carl von Noorden 1932-ben Bécs díszpolgára lett, s a táplálkozásfiziológia legkiválóbb szaktekintélyének titulálták őt, amikor 1933-ban hazánkban járt. (Ekkortájt, azaz 1930-től 1935-ös nyugdíjazásáig, Bécsben az anyagcserebetegségek speciális osztályának vezetője volt.)
86 évesen Bécsben hunyt el. Szülővárosában, Bonnban temették el. Frankfurtban utca viseli a nevét.

2019. május 1., szerda

Roda Wieser előadásai Budapesten

Illusztráció
Az 1930-as években a bécsi egyetem kriminológiai intézetének asszisztenseként ténykedő dr. Roda Wieser két alkalommal is tartott előadást Budapesten a Magyar Írástanulmányi Társaság ülésén. Mindkét esetben a bűnözök kapcsán.
1932. március 7-én „Charakteorologische Studien auf Grund von Verbrecherhandschriften” (A bűnözők kéziratain alapuló karaktertani tanulmányok) volt Roda Wieser előadásának címe. Azon a hétfői estén  a Közgazdaságtudományi Egyetem Szerb utcai előadótermében ügyvédek, orvosok, oktatók és más érdeklődők közönségének tartott izgalmas előadást a társadalmi bűnözés grafológiai jellemzőiről. A MÍT elnökeként dr. Dorning Henrik rendőrtiszt mondott köszönetet az előadónak.
A következő alkalommal, 1934. november 6-án, kedden dr. Németh Péter bíró, a MÍT társelnöke elnökölt. Roda Wieser nagyszámú és előkelő közönség előtt Bűnözés és írás címen tartott előadást a Népegészségügyi Múzeum előadótermében.

2019. április 24., szerda

Kiről lehet szó?

A Rendőrség Napját már jónéhány éve Szent György napján tartják hazánkban. Ez alkalomból ma egy afféle nyomozós játékot adunk közre. Bizonyos személyeket keresünk, akik valaha foglalkoztak íráselemzéssel és a bűnözés is látókörükbe került. Adunk néhány információt róluk, s lehet találgatni. Persze a helyes megoldást is elérhető tesszük, egy-egy linkkel, ugyanis korábban már röviden bemutattuk őket.

Utolsó bázisa: London. Cseh születésű volt, több európai városban élt. Diplomataként dolgozott, komolyan foglalkozott irodalommal és elmélyedt a grafológiában. A megbízhatósággal kapcsolatban összegzést készített. Fiatalkorú bűnözők illetve gyilkosok írását is vizsgálta.

Bécsi illetőségű, felkapott íráselemző, aki éppúgy felbukkant szülőhelyén, Krakkóban, mint Európa más városaiban. Sok esetben segítette meglátásaival a rendőrség munkáját. Magánembereknek szintén segítségére volt, olykor bűnesetek megelőzésében is. Kiadták néhány bűnügyi ponyváját.

Az íróból lett grafológus nemcsak szülőhazájában, azaz Svájcban, ismert, hanem még a német nyelvterületeken túl is számon tartják nevét, különösen az írás szimbolikájának elmélete kapcsán. A kriminálgrafológia e jeles alakja foglalkozott a bűnözés és a bűnözővé válás kérdéseivel is.

2019. április 18., csütörtök

Poppée és Lombroso találkozása

Egy 1928-as interjúban emlékezett vissza Rudolphine Poppée (1865–1934) Lombroso-val való találkozására.
„Elmerészkedtem az amszterdami nemzetközi kriminál-antropológikus kongresszusra. … A kongresszuson megismerkedtem Lombrosóval, aki felhívta figyelmemet arra, hogy az emberi karaktert, sőt az emberi élet küszöbön álló eseményeit a kézírás mellett a kéz formája is jelentősen elárulja.” … Az aligha meglepő, hogy ők akkor és ott szóba elegyedtek egymással. Ugyanis mindez Cesare Lombroso (1835–1909) Grafologia c. műve megjelenése után történt, és a bécsi illetőségű Poppée kisasszony is már foglalkozott akkoriban a kézírások vizsgálatával.
Az ötödik kriminálantropológiai kongresszust Amszterdam tartották 1901 szeptemberében. Ekkoriban Poppée, a grafológusnő már betöltötte 36 évét. A kriminálantropológia atyjának tekintett Lombroso majdnem harminc évvel volt idősebb nála. A hölgy így emlékszik vissza rá: „nagyon kedves, pirosorcájú, makkegészséges öregúr volt”.
A kongresszuson készült fotón az első sorban középütt ül Lombroso, felismerhető jellegzetes alakja.

2019. április 11., csütörtök

Bartók Lajos Levél Koltóra c. verséből

Koltó kapcsán bizonyára sokakban felrémlik, hogy Petőfi Sándor (1823–1849) ott írta a mézeshetei alatt a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét (Szeptember végén). A költő hitvesével 1847 őszén több hetet tölthetett barátja, gróf Teleki Sándor (1821–1892) kastélyában.
Bartók Lajos és kézjegye
Petőfinek nagy tisztelője volt a jogot végzett költő és lapszerkesztő Bartók Lajos (1851–1902) is, aki a Levél Koltóra c. verse közreadásakor (1879) a Bolond Istók élclap szerkesztője volt. A közel 150 soros költemény címzettje a „vad gróf” néven elhíresült kalandos életet magáénak mondható 48-49-es honvédezredes és memoáríró Teleki Sándor.
De, hogy jön ide a grafológia?!
Nos, olvassunk csak bele! S ha a grafológia konkrétan nem is kerül szóba benne, bizony Bartók Lajos azt pedzegeti a költemény néhány sorában, hogy a kézírás megmutatja személyiségét. (Lásd a megvastagított szövegrészt!)

Levél Koltóra.
(Teleki Sándorhoz.)

Két nemzet hőse! hosszan olvasok
Arczod s kezed vonásiban, melyek
Emlékezet s barátság lángjait
Vetik felém világító toronyként.
Mért küldöd képed, hogyha irsz nekem?
S ha képed itt van, mért rám vesztegetned
Irásodat? Kép, írás, ez vagy az,
Külön s magában is teljes hiven
Mutatja lényed egész aranyát,

Mely tiszta, tűzpróbás, s vidám zenéjü…
Pedig szegény betűk, oly feketék
S oly görbe lábu és hajlott gerinczű
Kis szörnyek ők!... Mint piszkos ördögök,
Vagy mint a Dante kárhozottjai,
Úszkálnak ott alant, olvadt szurok-tó,
A tintatartó hullámaiban.
...

2019. április 2., kedd

Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.
Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.
Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.